Szeretem feszegetni a hatĂĄraimat.
PrĂłbĂĄlgatni, hogy melyik az a legeslegutolsĂł pont, ameddig még elmehetek anélkĂźl, hogy mindent visszafordĂ­thatatlanul tĂśnkretennék. Érdekes jĂĄték, de a jelek szerint jĂłl taktikĂĄzom, mert eddig meglepĂľen kevésszer sikerĂźlt ĂĄtesnem a lĂł tĂşloldalĂĄra.

Ritka eset, de olyan is van, hogy én hĂşzom meg a hatĂĄrt.
Mert dĂśnteni kell. Hiszen az élet nem mĂĄs, mint jĂłl vagy rosszul meghozott dĂśntések sorozata.
Szeptemberben, mikor mĂĄr jĂł ideje mentek furcsĂĄn a dolgaim, és magam is belĂĄttam, hogy szenvedek, mint a kutya (ez a nagy szĂł!), feltettem magamnak a kérdést: Mi a lényegesebb, Ăľ vagy a boldogsĂĄgom? (BoldogsĂĄgom? InkĂĄbb egyszerĂť létem...) Mit vagyok hajlandĂł felĂĄldozni magambĂłl a mĂĄsikért?
Mérlegelés.
TĂşl nagy ĂĄrat fizetek, teljesen feleslegesen. Mellesleg sohasem fogok egyrĂľl a kettĂľre jutni, ha nem tudok lépni. VĂĄltani. SzakĂ­tani a mĂşlttal.

Így megtettem.
Eleinte nagyon furcsa volt. SĂľt, fizikailag rossz. Hiszen amikor valakinek mĂĄr az arcélét meglĂĄtva is pontosan tudod, hogy mi hogyan folytatĂłdik tovĂĄbb, amikor elég csak rĂĄgondolnod, és mĂĄris az orrodban érzed az illatĂĄt... tehĂĄt tĂşl sokat tudsz, akkor nehéz elengedni. Illetve elfogadtatni a szĂ­vemmel azt, amit agyban mĂĄr pontosan tudok.
Azért sikerĂźlt. IdĂľvel minden jobb lesz, szoktĂĄk mondani, ami valĂłban igaz, de csak és kizĂĄrĂłlag akkor, ha tĂĄvolsĂĄg is pĂĄrosul mellé. KĂľkeményen meg kell szakĂ­tani mindenfajta érintkezést. Minden kĂśzĂśs emléket, pillanatot, tĂĄrgyat. MuszĂĄj. Nekem az ...

sponsored links