Rügypattanó
sponsored links
Nem egészen akartam ma hinni a szememnek, amikor ma hazaértem. Tegnap ennek még se híre, se hamva nem volt :) a mellette lévõ két másik, pontosan ugyanilyen mandulafa még bõszen ébredezik, vaskos, duzzadó rügyecskéket növeszt, amik talán kissé meg vannak repedve, kacéran kivillantva a halvány rózsaszínnek tûnõ, aztán hófehér ruhát öltõ ékszernyi virágait, ez a kis középsõ meg rendetlenkedik :) mindig a középsõkkel van a legtöbb meló, ez az én tapasztalatom, amit ezek szerint a mandulagyerek is alátámaszt. Számomra õ az igazi tavaszhírnök. Neki hiszem el a legjobban. Az õ látványa ébreszti a legtöbb emléket, az õ illata okozza a legzúzósabb dezsavüket, az õ szépsége ami a legjobban elvarázsol. Azért persze vannak még páran. Ma megjelentek a csodás kis ibolyák, a sárfányok és kipattant az aranyvesszõ (ami nem keverendõ össze az aranyesõvel).
Ez a négy kis növény sokkal szerényebb, mint a nagyképû, önnön szépségének tökéletesen tudatában lévõ mandulavirág. Csak a színük árulja el õket, nem harsánykodnak, halkan szólongatnak csak, biztosítanak arról, hogy tényleg tavasz van, aztán naplementekor szerényen elbújnak éjszakára. Az ibolyából rengeteg van, fehér halványkék, halványlila és sötétlila színben pompáznak. A hihetetlen halványsárga (fiúk szerint pisisárga) kankalinom sem tétlenkedik. Jót tett neki a tavalyi szétosztás. Most hat ...