Répás - körteszószos fûszeres muffin
sponsored links
Úgy elillant ez a mostani hétvége, mintha nem is lett volna, gyakorlatilag arra ocsúdtam fel, hogy már másnap iskola. Vasárnap. (Szegény kis biológiai órámat erõsen megzavarta a tény, hogy már szombat este utaztam vissza Pestre.)
Egész szombaton nem hagyott nyugodni az a rossz érzés, hogy el vagyok késve, hogy elpazaroltam az idõmet, hiába tudtam agyilag, hogy nem. Ott van még az egész vasárnap.
És valóban ott volt, ...már ami maradt belõle. Elõzetes megbeszélés alapján sütöttem ugyanis egy tortát - brutálmegadurvacsokis darab, a héten hozom - és lazán elszórakoztam vele a fél napot. De ez egy ilyen mûfaj. Nem tudok és gyûlölök sietni. Van, amire egyszerûen rá kell szánni az idõt. Hogy utólag azt mondjam megérte, az a külsõ alapján dõl el, de ez most bõségesen az a kategória, mert szép is lett, és a nagyon egybevolt kezdetû visszajelzések alapján finom is. Bár majd 60 deka csoki mi más lehet, ha nem jó?
Fõleg most. Õsszel.
Mert ez már nem a vénasszonyok nyara. Az szombaton véget ért. Jó-jó, délutánonként még most is mindig kisüt a nap (amit imádok), de alapvetõen már nincs jó idõ. Elindult a nyálkaszezon, elõz héten apa, most én vagyok a soros. Bosszantó, mert annyira vigyázok magamra! Én, aki még akkor is vesz sapkát, ha mások nem, mert ki tudja, hátha majd pont most fázik meg a fejem .
Persze most még nem, ennyire lökött azért én sem vagyok.
De asszimilálódok, vettem észre szomorúan.
Pesten (mint minden nagyvárosban), még élesebben elkülönül egymástól a nyomor és gazdagság, mint a kisebb helyeken. Ott ...