Rántott patisszon és tök kukoricadarás bundában
sponsored links
Igazán ritkán készítek rántott ételt, túl hosszadalmas, túl sok kosszal jár, túl sok zsiradékot igényel, ehhez ritkán van energiám. (A lányok kedvéért szoktam idõnként kis kockákra vágott csirkemellet rántani kókuszzsírban olymódon, hogy egy nagy tálban keverem-rázogatom össze az egészet, tehát nincs külön liszt-tojás-prézli vacakolás, ezt Regina imádja.) A klasszikus panírozást csak évente egyszer-kétszer vállalom be, azt is csak akkor, ha apa egy nagy adag vargányával jön haza az erdõbõl, vagy ha gyönyörû, zsenge patisszon nõ a veteményesemben. Most a második eset következett be, a veteményes hál Istennek a megszokott módon idén is ontja a tökféléket (fõzõtököt most ültettem elõször, mert nem tartozik a kedvenceim közé - ez önzõség, rajtam kívül mindenki imádja a kapros tökfõzeléket, szóval idén hajlandó voltam két tövet ültetni, akkora tökök nõnek rajta, hogy nem gyõzzük felhasználni). Szóval adott volt a frissen leszedett, zsenge tök és patisszon, nem halogathattam tovább, hogy nekiálljak a panírozásnak (isteni érzés egyébként, amikor az ember felmegy délelõtt a veteményesbe, és válogat, hogy akkor mibõl is legyen az aznapi ebéd). A probléma csak annyi volt, hogy nem volt itthon zsemlemorzsa, és száraz kenyérféle sem (szinte mindig házi morzsát használunk, pl. rakott padlizsánhoz, morzsás zöldségekhez). Így jött a képbe a kukoricadara (ez mindig van itthon, apám kedvenc étele a juhtúrós puliszka), mint ...