Rákattantam a kaporra
sponsored links
A fûszerekkel, fõleg a zöldfûszerekkel furcsa kapcsolatot ápolok: van, aminek az ízétõl is undorodom, mint például a lestyán, kapor stb. és van ami nélkül el sem tudom képzelni a fõzést, ez utóbbi kategóriában a bazsalikom a listavezetõ. Újabban azonban változnak az ándungok. Az iskolában a menzán például leginkább kétféle leves van: a tárkonyos fajta meg a lestyános fajta, a többi hozzávaló változik. Mivel délben, amikor a gyerekeket ebédelni viszem nagyon éhes vagyok a lestyános fajta is elcsúszik...Tehát a lestyánnal muszáj volt megbarátkozni... Bár a szagát még mindig furcsának találom, olyan romános...
Legutóbb a kaporral haverkodtam össze. Pontosabban a zöld kaporral, amit eddig nem igazán vettem a számba. Most pedig az elmúlt három napban már két kapros kencét is készítettem.
Mi ez a nagy pálfordulás?
Az Erdélyi Konyhába készítettem tavaszi zsengékbõl készülõ ételeket, a kapor valahogy adta magát. Az volt a terv, hogy egy szép szelet husit megkenek valamilyen kapros kencével, aztán feltekerem... A szép szelet husi pedig fogta magát és sütés közben összezsugorodott, feltekerésrõl szó sem lehetett. Hogy mittettem a pimasszal? Az áprilisi Erdélyi Konyhából kiderül... Elüljáróban itt a kapros kence receptje, ami nagyon illik húsokhoz, meg csirkemájhoz, de nyalogatni is lehet csak úgy magára...
Kapros kence ...