Meséltem rĂłla az orjalevesnél, hogy az elsĂľrangĂş csontok miatt egy egész rĂśvid karajt meg kellett vĂĄsĂĄrolnom, ami tĂśrténetesen bĂľrĂśs is volt egyben. SzĂťzpecsenye is jĂĄrt hozzĂĄ, ahogyan illik, ha megfelelĂľ lenne itthon a gyomorkapacitĂĄs, akkor Ă­gy, egy az egyben sĂźtĂśttem volna meg. De nincs ekkora, Ă­gy nem csak a csontot bontottam le rĂłla, hanem a szĂťzpecsenyét, valamint 4 szép szeletet a karajbĂłl, a kerekdedebb végébĂľl.

AkĂĄrhogyan is szĂĄmolom, a mi csalĂĄdunk egy ilyen, egész darab karajbĂłl 3 fĂľétkezésen is jĂłl lakik Ăşgy, hogy még egy-egy tĂĄnyér leves is kitelik belĂľle kettĂľ elé. Azért ez nem semmi.

Persze lehet azt mondani, hogy miért nem eszĂźnk meg egy fél disznĂłt egyszerre, de nem, jobban szeretek mindig friss ételt az asztalon lĂĄtni és annyit, hogy ne sarkalljon tĂşlfogyasztĂĄsra, azért egy falattal sem egyĂźnk tĂśbbet, hogy ne legyen maradék. Mivel mĂĄr utĂĄna vagyunk, Ă­gy elĂĄrulom, hogy ebbĂľl a sĂźltbĂľl mégis jutott mĂĄsnapra egy hangyĂĄnyi maradék.

A recept egyszerĂť, de nagyszerĂť, azért vĂĄltoztattam egy kicsit rajta, kényem-kedvem szerint. De csak ...