Ameddig kicsi volt a gyerek, sokszor volt megfĂĄzva, attĂłl a perctĂľl fogva, ahogy bekerĂźlt az ĂłvodĂĄba. Kétségbe voltam esve, adhattam én bĂĄrmilyen megelĂľzĂľ szert, ilyen-olyan vitamin bombĂĄkat, az orrfolyĂĄsok, kĂśhĂśgések, fĂźlfĂĄjĂĄsok téli idĂľszakban sĂťrĂťn elĂľfordultak.  A NĂľvérem nyugtatgatott, hogy "ez csak ĂĄtmeneti, majd idĂľvel kinĂśvi"! Persze ez akkor csak ideig-ĂłrĂĄig nyugtatott meg, mondtam magamba Õ kĂśnnyen beszél, mĂĄr tĂşl van ezen! ( a gyerekeink, kĂśzt, 4, és 8 év a korkĂźlĂśnbség) Most tényleg, azt mondom, akinek kicsi a gyereke, hogy valĂłban, kinĂśvi! 

Az idén, azt hittem, megĂşsztuk, aztĂĄn mégsem, mert "fĂĄj a torkom"  jelszĂł, megint elhangzott.

TĂśbbnyire inkĂĄbb, a homeopĂĄtiĂĄs szereket helyezem elĂľtérbe, vagy a gyĂłgynĂśvények csodĂĄs hatĂĄsĂĄt veszem igénybe. Nem tudom ki hogy van ezzel, de  a betegségek, valami csoda folytĂĄn, szinte mindig hétvégén jelentkeznek, Ă­gy itthon ĂĄllĂ­tottam elĂľ a szirupot, volt itthon minden, finom hĂĄzi méz.

Pofon egyszerĂť, és Ăşgy lĂĄtom 3 nap utĂĄn, nekĂźnk mĂĄr hasznĂĄlt!

sponsored links