Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Rotterdam
sponsored links
írhatnám, hogy nekiálltunk végigenni Európa nagyobb piacait, de csak annyi történt, hogy a szokásos körültekintésünknek hála, vettünk egy repjegyet Amszterdamba a Banksy kiállításra, aminek tkp már akkor vége volt, amikor megvettük a repjegyeket, úgyhogy újraterveztem és továbbmentünk Rotterdamba, deklaráltan enni-inni-semmittenni. (tök véletlenül Keukenhofot is megnéztük, mert egyrészt ott volt, másrészt nyitva is volt. túl van tolva, persze, tömeg is van, bár akkora a kert, hogy szinte nem is zavaró az a pár ezer ember, a 7 millió virágot is tök komolyan gondolták – szóval megér egy fél napot mindenképp. itt van pár kép, plusz egy okosság: a 24 eurós buszjegy-belépõjegy kombinációt túl sok helyen hirdetik, hogy ne gondolja az ember átvágásnak, de nem az. ráadásul a retúr buszjegy több irányba is jó.)
amikor vázoltam a házastársamnak a hétvégénkre vonatkozó szép ívû terveimet 3 szóban, még nem tudtam, hogy a Markthal mellett van egy sokkal izgalmasabb evõ-ivó hely a városban, a Fenix Food Factory, saját kávépörkölõvel, helyi sörfõzdével, pékséggel, sajtbolttal, a Posseval, mindezt kilátással a Wilhelmina kikötõre, gyaloghíddal, folyóparti üldögéléssel, a fõzdében 30 (!!!) csapon levõ sörrel (iszonyat sor van, de csak pohárral csapolnak, sok csapos van és pikk-pakk sorra kerül mindenki – ha nagyon kötözködni akarnék, akkor megírnám, hogy drága hely, de egyrészt nem akarok kötözködni, másrészt Írországban szocializálódtam kocsmailag, harmadrészt a boltokban a kraftok alig a magyar árak fölött megkaphatók.)
a Markthal nagyon más világ, sokkal proccabb külsõségek, rengeteg(féle) evõhely mindenféle nemzetektõl, egy olyan Ázsia-bolt, amitõl könnybe lábadt a szemem és ahol ezt a curry pasztát 50 centért tették elém (nagyvonalúan számolva fele a Rákóczi téri bolt árának, nem nagyvonalúskodva harmada), egy Jamie’s Italian is, egy görög taverna meg egy spanyol tapasbár közt – olyan zsezsgõs nagy tömeg volt, amit a Hold utcába sehogy se sikerült beleképzelnem. (a kis görög étteremben egyébként életem második legjobb tintahalát tették elém, 3 (azaz három) euróért, egy zseniális gyrossal együtt.
mindemellett van egy csomó múzeuma is a városnak, építészetileg olyan mint egy amerikai nagyon nagyváros, kicsiben (már csak az épületek miatt is nagyon megéri elnézni arra), és a holland városokban szokottan van pár hardcore bevásárlóutca is annak, aki szereti (meg TK-Max nekem).
összefoglalva: Rotterdam nagyon megér egy hétvégét.
na és most egy tál máj, ami rávilágított arra, hogy a fehéregyensúlyt eltalálni könnyed ujjgyakorlat a resztelt máj lefényképezéséhez képest (javaslom a resztelt máj képtalálatokra ránézni, de nem jobb a helyzet a cooked chicken liver-nél sem – egy kupac szarnak kinézõ kaját elég nehéz úgy lefényképezni, hogy elveszítse a szar jellegét – csak hogy egy klasszikust beferdítsek.)
Hozzávalók
- 50 dkg csirkemáj
- 1 fej lilahagyma
- 3-4 gerezd fokhagyma
- 2 ek whiskey (opcionális)
- 3 ek gránátalma melasz (pomegranate molasses)
- 1 egész gránátalma magjai
- 1 kis marék dió, megpirítva
Know-how
- a diót megpirítottam, majd durvára törtem.
- a hagymát felkarikáztam és lassú tûzön egészen puhára pároltam, a legvégén hozzáadtam a felaprított fokhagymát is és pár percig együtt sütöttem õket - félretettem.
- ugyanabban a serpenyõben kis vajon/zsíron (én az utóbbit használtam, mert ma ilyen zsíros napom volt) elkezdtem a felcsíkozott csirkemájat megpirítani. amikor kapott egy kis kérget, ráöntöttem a szeszt, összeforgattam, majd ment rá a melasz (ami nem = a grenadine sziruppal, ahogy ezt mindenki megjegyzi. én egyébként a Lehel csarnokban vettem valamelyik arab boltban.) - itt már nagyon sok lé volt a májon nem tudom honnan, úgyhogy hagytam a legmagasabb fokozaton a fõzõlapot és kb. 10 perc alatt szépen beforraltam a levet egy nagyon sûrû sziruppá (és innentõl kezdtem elgondolkozni azon, hogy lesz ebbõl kép).
- a gránátalma magjait közben kiszedtem - ez csak a végén került rá a májra, a megpirított dióval együtt.
- mi sima ciabattával ettük - elfogyott az egész, mondjuk tesómmal egészen elképesztõen sokat tudunk enni, szóval elképzelhetõ, hogy ez 3 embernek is elég.
a Bonyhádi lábast a kedvenc ovim munkavédelmi bejárásán találtam a pincében.