Rosztyóka po nasomu
sponsored links
Az a helyzet, hogy szeretek blogolni a Blogtéren, mert állandó kommentelõim vannak, akiket akkor is szeretek, ha néha ordenáré módon egymásnak esnek (és ez azért nem komoly ám!). Ott, az egyik hozzászólásban olvastam a rosztyókát.
Nosza, guglizzuk csak meg!
Hát az eredmény elég szomorú, mert csak két különbözõ receptet találtam, amibõl az egyik krumplileves volt, nem köménymag. Mert akárhogyan is csûrjük, csavarjuk a rosztyóka a köménymagleves tót neve. Fõztem én már, és szeretem is, de azért az édesanyám levesénél a tót változat gazdagabb. Mert mehet bele tejföl és kolbász.
Olvastam egy receptet, már nem tudom kiét, aki a gyulai kolbászfesztiválon evett rosztyókát, és recept nélkül, ízre, utánérzésre megcsinálta. Nos ez igazából krumplileves. Hát nekem ez annyira megtetszett, hog yén is tettem bele krumplit, de az elkészítés módját nem vettem át (köménymagos vízben megfõzni a krumplit).
Azt találtam ki, hogy a krumplit külön, sós vízben félig megfõztem, majd félretettem a levet és a krumplit külön.
A köménymagot majdnem száraz fazékban (egy evõkanál olaj, alaposan szétterítve) megpattogtattam. Adtam hozzá még egy kanál olajat, egy púpozott kanál lisztet, barna rántást készítettem. Levettem a tûzrõl, megszórtam egy kiskanál cecei pirospaprikával, majd felöntöttem a kihûlt krumpli fõzõlével. Beledobtam egy jókora karikára vágott füstölt kolbászt, majd a krumplit is hozzáadtam.
tejföllel tálaltam (az enyémre került jófajta házi darált erõs paprika is)
Mivel az eredeti rosztyókában nincs krumpli, ezért po nasomu a recept, azaz szerintünk, de ebbõl csak annyi az igaz, hogy ez ruszinul van, de az is szláv...