Ez a mĂĄsodik nyĂĄr, amikor nekifutok ennek a lének. Be kell valljam, még az elsĂľ adagbĂłl is van, ami 3 évvel ezelĂľttrĂľl szĂĄrmazik. (Ez nem tĂşl ÁNTSZ kompatibilis.) Akkori kiskonyhĂĄmban még nem volt olyan jĂł botmixer, amivel finomra lehet pĂźrésĂ­teni a gyĂźmĂślcsĂśt, csak sima turmix, Ă­gy kicsit darabos lett. EbbĂľl kifolyĂłlag nem nagyon fogyott. Kevésbé élvezhetĂľ, amikor az ember a fogai kĂśzĂśtt nagydarab Ăľszibarackokat szĂťr ki.

PĂĄr héttel ezelĂľtt, a spĂĄjz rendezgetése kĂśzben kezembe akadt a maradék pĂĄr Ăźveg Ăľszilé. Egyet felbontottam kiprĂłbĂĄlĂĄsra. BeleĂśntĂśttem a mixer edénykéjébe és pĂźrésĂ­tettem. TĂśkéletes lett. Jobb, mint az ipari. Ezen felbuzdulva rohantam is a piacra barackért, a jĂłl bejĂĄratott barackos csalĂĄdhoz. Megint nem csalĂłdtam az ĂĄrusokban. Ismét felteszem a kérdést: miért van az, ha valakihez odaszokik az ember, el kezdik ĂĄtverni. Most is ez tĂśrtént. KĂľkemény, kompĂłtnak valĂł barackokat kaptam. Mert hĂĄt tapogatni nem szabad, mert rĂĄcsapnak az ember kezére és naiv mĂłdon bĂ­ztam bennĂźk. Feltételeztem, hogy ha az elmĂşlt hetekben isteni édes, puha barackokat adtak, most is azt kapok. Szerencsére az Ă­ze jĂł volt, de nem esett jĂłl ez az Ăşjabb csalĂłdĂĄs. Öt éve ...

sponsored links