Rostos kajszilé

2011-07-25

sponsored links


Emlékszem , zsenge zöldborsó koromban kb. egy de lehet, több napos mûveletnek számított egy egy adag gyümölcs befõzése. Már az üvegek látványától is menekülhetnékem támadt, hát még akkor, amikor megláttam baba fürdetõ kádamat az udvaron, tele befõttes üvegekkel....csörömpölve mostuk a rengeteg üveget, és közben azon imádkoztunk, hogy történjen már valami, valami csoda, hogy ne kelljen otthon lenni a befõzési szezonban:) Anyám és drága nagyanyám meg csak hordta, hordta a tengernyi üveget, és mi rendületlen mostuk. Aztán daráltunk, vagy éppen daraboltunk. És újra mostunk, daraboltunk. Mindezek után a lakásban lépni sem tudtunk a dunsztos kupacoktól, mert minden szobában, óriás fazekakban a vastag dunyha alatt csoportosan dunsztolódott valami, vagy éppen az óriási karos fotel alatt ázott az illatos , citromos, büszke lé, nagyapám titkos receptje által.
Na akkor határoztam el, hogy én bizony nem fogok így befõzni. Csak szépen, módjával, kis mennyiséget egyszerre....
Ez majdnem sikerült is. De az ivólének azért muszáj volt nagyobb mennyiséget megfõzni egyszerre. ...

Folytats a blogon ... gondaanyu.blogspot.com/2011/07/rostos...

sponsored links

Keres?s