Rosszul alszom mostanában
sponsored links
Kipróbáltuk, hogy miközben mesél, én gépelek, nem mindent, nem teljes mondatokat, csak egy-egy félmondatot, szót, hogy késõbb ne felejtsem el, de egy idõ után leálltam, mert elkezdtünk külön gondolkodni. Zsazsi mesélt, közben játszott a kávéskanállal, aztán hajtogatni kezdte a szalvétáját, a sarkán lapokra szedte, pödörgette az ujjai között, és folyton elkanyarodott, elbambult, nézett ki az ablakon, hablatyolt valamit a hóról... Közben ütöttem a billentyûket, mondatokon, szavakon elkalandoztam, nem csak rövidítettem, de tettem is hozzá a magam gondolataiból, továbbírtam, nem figyeltem. Aztán Zsazsi egyre hosszabbakat hallgatott, utolsó mondatait úgy zongoráztam végig az ujjaimmal a billentyûk felett, hogy meg sem érintettem õket, ha van léggitározás, akkor ez léggépelés, a gondolatok semmibe írása. Úgy hagytuk abba a már amúgy is zátonyra futott beszélgetést, mintha egy reggeli félig éber álomból ébrednénk. Kimentünk az erkélyre, hogy a tompultságunkat kiszellõztessük. A párkányon hevert egy fél doboz cigi, egyik barátnõm hagyta itt legutóbb, és bár nem szeretek ilyen idõben bagózni, mert nem bírom a nedves füst savanyúságát, meglepõdve, hogy barátném rögtön kihúzott egy szálat, kerestem gyufát, és én is rágyújtottam. Ez a kesernyés füst a buszmegállókban ázásra emlékeztet, a sok várakozásra, fázásra, a koszos padokra, a kongó váróra és a ritka hajnali menetrendre, valami jó után az ...