Az Ăşjév azt hozta nekem, hogy ĂĄllĂ­tĂłlag egy élettel kevesebbet kell lehĂşznom itt a fĂśldĂśn, mert akkora jĂłt cselekedtem: mondta nekem a balesetet szenvedett nagymama lĂĄnya, mert a mamĂĄrĂłl, és az unokĂĄrĂłl is gondoskodtam, ami szerintĂźk ebben a vilĂĄgban kész csoda.

Ezen eltĂťnĂľdtem. Mert annyi tervem van még, és biztos nem lesz lehetĂľségem mindent véghez vinni., tehĂĄt kellene még vagy egy-két lehetĂľség. De Ăśsszezavarodtam.  

Legyek rosszabb, vagy igyekezzek jobban hogy mindenre legyen idĂľm. Magam sem tudom mi lenne az ĂźdvĂśzĂ­tĂľ. MĂĄrmint nem e kĂśzĂźl a kettĂľ kĂśzĂźl, hanem Ăşgy ĂĄltalĂĄban. Nem fogadtam meg semmit az Ăşjév bekĂśszĂśntével, és nem azért, mert nem lenne mit, hanem azért mert nem szoktam, és mert nem hiszem, hogy a kampĂĄnyĂ­géretekbĂľl tĂşl sok minden valĂłra vĂĄlik. Így ĂĄllok 2012 elĂľtt.

Erre tekintettel azon sem vĂĄltoztatnék, hogy sĂźssek fĂľzzek fotĂłzzak. Az Ăźtemet nem biztos, hogy fogom tudni tartani, de igyekszem majd mindenesetre, Ăşgyhogy most jĂśhet a recept.

HozzĂĄvalĂłk: ...

Folytatás a blogon ... kajapiazongora.blog.hu/2012/01/04/rop...