Ropogós perec
sponsored links
Apai ágon rengeteg unokatestvérem van. Pontosan most nem is tudom mennyi, de az biztos, hogy több mint húsz unokatesóval büszkélkedhetem. Sajnos mióta mindannyian a felnõtt életünket éljük, nagyon ritkán találkozunk, de volt egy hosszú idõszak az életünkben, amikor rendszeresen összejöttünk, méghozzá lakodalmakon. Imádtuk.
A lagzik szinte kötelezõ eleme volt az aprósütemény, a kínálós, ami még a vacsora elõtt került az asztalokra, édes és sós is. Az egyik ilyen sós rágcsa ez a ropogós kis lakodalmas perec volt, ami tulajdonképpen csak nevében volt perec, mert a valóságban apró kis karikák voltak. Az esküvõt megelõzõ napokban összeültek a nõrokonok és vég nélküli sütésbe kezdtek. Mifelénk akkoriban ez volt a szokás. Körbeülték az asztalt, többen gyúrták a tésztát, majd elkezdõdött a futószalag munka, darabolás, sodrás, majd az ujj körül formázás. Több sütõ ontotta a ropogósra sült finomságot, majd papírzsákokban gyûltek a kis karikák, és várták a napot, hogy az ünnepi asztalon végezzék. Iszonyú pepecs munka volt, mégis úgy tûnt, hogy ripsz-ropsz telnek a zsákok.
Szerencsére a recept megmaradt, így ritkán ugyan, de itthon is szoktam ilyen ropogós perecet sütni. A sziszifuszi munkát azért nem vállalom be, helyette igazi kis pereceket formázok, így sem épp haladós munka, különösen, ha nincs kéznél mondjuk egy gyerek, akit épp rabszolgamunkára foghatnék. A perecek mérete úgy nõ, ahogy a ...