Ritkul a retek
sponsored links
A múlt heti szünet után újra itt, rögtön egy igazán tavaszi salátával, aminek legfõbb alapanyaga a kísérleti kiskertbõl származik. Magam szedtem. De elõtte még egy kis húsvét címszavakban: sonka, sonkalében fõtt tojás, torma az orrban, retek, zöldhagyma, Panni kalácsa, mézes-diós süti, aztán bárány, amolyan villa alatt szétomló, sûrû, zöldséges szósz és Éva kávés sütije. Nem fõztem, csak ettem, mindent és nagy kedvvel. Most aztán lehet visszaszokni.
Ma tehát saláta, ami azért született, mert a kertben ritkítani kellett a retkeket, amik váratlanul nagy lelkesedéssel nõttek a föld fölé, bevallom, sokkal rosszabb eredményre számítottam. Most viszont, bármennyire is nehezemre esett, be kellett látni, hogy kevés a hely, ha így marad, soha nem lesz rózsaszín retekgumó belõlük, szóval ritkítani kell. Nem állítom, hogy a legkellemesebb tevékenységek közé tartozik egy vidáman növekvõ retket kihúzni a földbõl, de túlestünk rajta. A zsenge levelek, miniatûr gumókezdemények viszont nem vesztek kárba, zacskóba, itthon pedig egy tál vízbe kerültek, és egyik részük salátában végezte. Tavaly már próbálkoztam a reteklevéllel, készült egy töltött karalábé pestóval és levesbe is került, az idei verzió sokkal egyszerûbb és gyorsabb, aztán persze ki tudja még.
Itt a vége, retket eszünk.
Reteklevél-saláta ...