rica-rica kukorica... mártás
sponsored links
"mert ha az ember ábrándozik, akkor már képzeljen valami érdemlegeset"
(Lucy Maud Montgomery: Annie otthonra talál)
Vasárnap készült ez a kukoricamártás a húslevesben fõtt pulykanyakhoz. Mindenképpen mártást akartam fõzni hozzá (mert szeretjük nagyon a fõtt húst mártással), és mostanában spórolósabb lettem. Mivel elõzõ nap vettem 2 csõ kukoricát, gondoltam nem költök külön kaporra vagy spenótra vagy sóskára most, így avanzsált e finom csemege mártássá. Semmi extra, de finom volt a hús mellé.
Apropó, spórolás. Már az utóbbi hónapokban is észrevettem, hogy minden jóval drágább lett. Úgyhogy mostanában sokkal jobban odafigyelek arra, mit veszek, mennyit veszek, és hogy semmi, de tényleg semmi ne menjen a kukába. Két hónapja van egy fix havi koszt- és cigarettapénzkeretem, abból igyekszem kijönni. Ez erõsen ösztönzõ, mert tényleg be kell osztani minden forintot. Ennek ellenére eddig kijöttem a pénzembõl, sõt, kifejezetten élvezem a kihívást. Kezd olyan Avonlea-s hangulatom lenni... Tudjátok, mint amilyen a Zöldmanzádos házban volt Marillánál. Dolgos hétköznapok, spórolás, de finomságok a kamrában és az asztalon. Megbecsülni mindent, ami van. És ha kevés van, ahogy Anne (szigorúan e-vel!) mindig mondogatta: akkor legalább tág tere nyílik a képzeletnek! :)
-Az öt harmincas vonat már meg is érkezett, és fél órával ezelõtt el is ment - jelentette ki a szapora beszédû vasutas. - De itthagytak magának egy utast, egy kislányt. Odakint ül, a zsindelyeken. Kértem, hogy üljön be a hölgyek számára fenntartott váróterembe, de komolyan közölte velem, hogy szívesebben várna kint. "Itt tágabb tere nyílik a képzeletnek", mondta. Szerintem nem mindennapi eset.
:) De nem ám... Úgyhogy itthon, nálunk a Rõtmanzardban (mert tetõtérben lakunk mi is) most én is spórolok, és ...