Az Ăźnnepelt mĂĄr hetek Ăłta emlegette azokat a régi jĂł Ă­zeket gyerekkorĂĄbĂłl. A tormĂĄs sonkatekercset, tĂśltĂśtt hĂşsokat, majonézes salĂĄtĂĄkat, fasĂ­rtot. BélszĂ­n ide, fine food oda, a gyerekkor Ă­zei kitĂśrĂślhetetlenek az emlékekbĂľl. És ebben az esetben az sem igazĂĄn szĂĄmĂ­t, hogy tényleg annyira jĂłk voltak-e ezek az ételek, legalĂĄbb annyit szĂĄmĂ­tanak az egyéb emlékek is kĂśrĂ­tésképpen. Hogy mikor, kivel, hogyan, milyen helyzetekben ettĂźk... Részben ezért is utĂĄnozhatatlanok anyukĂĄink, nagyanyĂĄink fĂľztjei is. Mert nem csak a hozzĂĄvalĂłk szĂĄmĂ­tanak, hanem a kĂśrĂ­tés is és a visszahozhatatlan mĂşlt. A rég kivĂĄgott diĂłfa, cseresznyefa, az ĂĄtépĂ­tett terasz, a bekopogĂł szomszéd, a piros mĂťbĂľr sarokgarnitĂşra és leginkĂĄbb a fiatalsĂĄgunk...

No, de nosztalgia félretéve! Legyen hĂĄt retrĂł hidegtĂĄl az Ăźnnepi vacsora:

FranciasalĂĄta:

FasĂ­rt: ...

Folytatás a blogon ... eszterlancfoz.blog.hu/2013/02/01/retr...