Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Reteklevél-pestós tészta pörkölt dióval
sponsored links
MÁgnes volt az, aki nálam beindította az agymozgást, és felhívta a figyelmem a reteklevél nagyszerûségére. Nem kidobandó dolog, finom és egészséges, ráadásul van belõle bõven, ahol van retek is. Így is van. A súly növelése végett a piacon is ezzel együtt adják el a finom tavaszi retkeket. Mivel a múltkor vettem két csomaggal, ami kb 15 db kisméretû példányt jelent, elég mennyiség volt itthon egy finom és különleges pestóhoz.
Megállapítottam, hogy sokkal jobban ízlik, mint a hagyományos bazsalikomos fenyõmagvas verzió. És még olcsóbb is, hisz a levelekre mint melléktermékre gondolunk.
A genovai pesto ugye friss bazsalikomlevelekbõl, fenyõmagból, fokhagymából és reszelt parmezánból készül, át kellett kicsit alakítanom a krém szerkezetét. A fenyõmagot pörkölt dióval helyettesítettem, a fejemben ettõl állt össze a kép. Mûködött.
Fokhagyma, olaj és sajt ebbe is került.
Hogyan?
Megállapítottam, hogy sokkal jobban ízlik, mint a hagyományos bazsalikomos fenyõmagvas verzió. És még olcsóbb is, hisz a levelekre mint melléktermékre gondolunk.
A genovai pesto ugye friss bazsalikomlevelekbõl, fenyõmagból, fokhagymából és reszelt parmezánból készül, át kellett kicsit alakítanom a krém szerkezetét. A fenyõmagot pörkölt dióval helyettesítettem, a fejemben ettõl állt össze a kép. Mûködött.
Fokhagyma, olaj és sajt ebbe is került.
Hogyan?
Hozzávalók:
2 csomag retek levele
4-5 szem dió megpörkölve
1 közepes cikk fokhagyma
1 marék reszelt parmezán
olivaolaj
bors
(só direkt nincs benne)
spaghetti
nagyszemû tengeri só
A leveleket szépen megtisztogattam, megmostam, megszárítottam és egy vizeskancsóba tettem. Beleszórtam a reszelt parmezánt, a diót, a megtisztított fokhagyma gerezdet, meglocsoltam olajjal (kb 2-3 evõkanálnyival) és õröltem rá borsot is bõven, majd botmixerrel pépesítettem.
Tésztának az ilyen szószokhoz mindig spaghettit választok, azon egyszerû oknál fogva, hogy nem szeretem, ha valami üreges formába belegyûlik a szósz. Erre rátapad, de nem kerül fölénybe.
Forrásban lévõ sós vízben kifõztem a tésztát, két szedõkanálnyi vizet felfogtam, a többit leöntöttem a tésztáról, majd a szósszal együtt visszatettem a lábasba, hozzáadtam a vizbõl egy keveset - ezt látni kell, mennyi elég -, jól összeforgattam, majd reszelt parmezánnal és durvára vágott diódarabokkal tálaltam.
Az íze...végre megtaláltam a nekem való szószt. A genovai verziótól már rosszul vagyok, annak idején annyit ettem. Persze mindig vonz, de nagyon ritkán vetemedünk neki.
Ez viszont sokkal markánsabb, sokkal intenzívebb, sokkal egzotikusabb, a pörkölt dió pedig igazi korona az ízeken.
Azt hiszem, erre most nagyon büszke vagyok!