Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
RESTAURÁLÁS és TECHNIKAI SZÜNET
sponsored links
Ilyen volt és ilyen lett...
Elöljáróban el kell mondjam, hogy megemelem az összes kalapomat a restaurátorok elõtt, akik régi, ócska, lepusztult bútorokból, csodát alkotnak. Történt velem nem is olyan rég, hogy egy ismerõsnél járva, megpillantottam egy ócska kis padocskát a lépcsõházban. A sarokban állt elnyûve, tele pakolva nehéz, amolyan tipikus lépcsõházi cserepes virágokkal... Hogy, hogy nem, megláttam benne a szépségét, a kecsességét és "gyermeki énjét". Eredetét nem ismerem azóta sem, de biztos vagyok benne, hogy egy ügyes kezû asztalos nagypapa készítette, az unokáinak a régi idõkben. Igazi, faragott gyerek-padocska. Ott állt szegény ütött-kopottan, idejét múlva, szomorú állapotban. Arra gondoltam, hogy ennél azért jobb sorsra lenne érdemes, így akcióba lendültem. Megkértem az ismerõsömet, csengessünk be a gazdájához, hátha megválik tõle, némi anyagi szolgáltatás ellenében. Szerencsém volt, nem nõtt a szívükhöz eme kedves padocska, így nyomban az enyém lehetett. Nagyon örültem neki, biztos voltam benne, hogy szépen rendbe hozom majd, hogy aztán a régi fényében tündökölhessen újra. Az elszántság nagy volt, sõt még a tudás is, bár be kell valljam, soha életemben nem csináltam még ilyen munkát. Gondoltam mit nekem a csiszolás meg a festés, menni fog az pikk pakk alatt... Persze, naivan ezt gondoltam. Akkor szembesültem az igazsággal, amikor kezemben a csiszolópapírral, nem jutottam egyrõl a kettõre. Húztam-vontam a dörzspapírt, de a festék az Istenért nem akart megmozdulni rajta... Sehogy nem akarta az igazságot, az amúgy is már pattogzó festék... Külsõ segítséget voltam kénytelen igényelni. Jancsikám hozta a fúrógépet drótkoronggal, a flexet csiszolókoronggal, meg mit tudom én még miféle inkvizíciós készülékeket, ami aztán segített megszabadítani a padot, a nem oda illõ festékrétegektõl. Pár napig eltartott a munka, volt csiszolás, hol így, hol úgy. A végére aztán csak sikerült és ott díszelgett a padocska fáig letakarítva. Ez után jöhetett a festés. No, ne gondoljátok, hogy aztán az is simán ment! Az Ikea-ban vásárolt fehér antik pác, olyat mûvelt, amit még nem láttam. Ahogy kentem a fát, úgy túrósodott a festék az ecseten. Gondolom kioldott még a fából valami szert, ami megkötött az ecset szálain. Ezt nem akartam elhinni! Tehát: festék nem jó, új kell! Vizes-bázisú. Lett is... Festettem, csiszoltam, majd megint festettem és újból festettem. A végén pedig jöhetett a szalvéta-technika, szép rózsákkal. Hát ilyen lett az én aranyos kis padocskám. A kislányom már be is fogta, azon írja a leckéjét az asztalhoz húzva... Nem tudom új korában milyen volt, de szerintem megint szép lett. Aranyos, romantikus és az enyém...
És most essen pár szó a technikai szünetrõl is...
Az én édes kiscicám leverte az asztalról az imádott fényképezõgépemet, ami szerencsétlen módon az optikájára esett. Behalt rajta a zoom, így használhatatlan lett a masinám. Mehetek vele a szervizbe. Vagy javítható vagy nem...
Majd kiderül. Minden esetre addig nem tudok fényképezni, így szünetel a fényképezés... Nem örülök neki, de ez van.
Majd kiderül. Minden esetre addig nem tudok fényképezni, így szünetel a fényképezés... Nem örülök neki, de ez van.