Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Reggeli tojásköltemények
sponsored links
Nos, ebben a bejegyzésben nem lesz semmi olyan, aminek érdekes lenne a receptje, pontosabban különösebb receptje lenne, vagy nem tudná bárki megcsinálni. Ezek szokványos, mindennapi reggelik.
Mégis különlegesek. Anya miatt. Az élet velejárója, hogy az életkorunk elõrehaladtával a szellemi frissességünk csökken, de sajnos van, akiknél ez kórossá válik.
Régebben, amikor nem jutott eszembe egy-egy szó, vagy nem találtam valamit, ami nem sokkal korábban még a kezemben volt, sokat viccelõdtem azzal, hogy biztosan Alzheimer-kóros vagyok. Egy ideje már nem viccelõdöm ezzel. Nem mondom, hogy azért, mert most már komolyan gondolom, inkább azt mondom, bízom benne, hogy nem vagyok/leszek az. És, amikor anyát hívom telefonon, nem mutatkozom be a beszélgetés elején. Reménykedem, hogy tudja ki vagyok, és hálát adok minden olyan napért, amíg még nevemen szólít a telefonban, és szemtõl-szemben is tudja, ki vagyok. Olyankor ölelgetem, simogatom, hogy amíg tud engem, addig érezze azt is, hogy szeretem.
A kertet és a tyúkjait még tudja. Minden egyes beszélgetésben arról számol be - szinte csak arról -, hogy locsolt, és hogy megetette a tyúkokat, meg összeszedte a tojásokat. Remélem, ez még jó sokáig így marad...
Amikor a múlt héten otthon voltunk, a tesóm adott a tojásokból. Gyönyörûek. Anya miatt ilyen szépek és finomak.
Ma reggel, mikor a népek nagyobb része itthon volt, meg is ette mindenki a részét, a nem itthon lévõk pedig megkapják a magukét és majd otthon megeszik.
Mindenki a kívánsága szerint evett, ébredési sorrendben, én meg a legvégén.
Az uram buggyantott tojást, pirított rozskenyéren.
Hozzávalók:
Anti sonkás rántottát evett.
Ugye, olyanok mint egy-egy szép vers... Anya írja õket. Remélem, még sokáig.
Mégis különlegesek. Anya miatt. Az élet velejárója, hogy az életkorunk elõrehaladtával a szellemi frissességünk csökken, de sajnos van, akiknél ez kórossá válik.
Régebben, amikor nem jutott eszembe egy-egy szó, vagy nem találtam valamit, ami nem sokkal korábban még a kezemben volt, sokat viccelõdtem azzal, hogy biztosan Alzheimer-kóros vagyok. Egy ideje már nem viccelõdöm ezzel. Nem mondom, hogy azért, mert most már komolyan gondolom, inkább azt mondom, bízom benne, hogy nem vagyok/leszek az. És, amikor anyát hívom telefonon, nem mutatkozom be a beszélgetés elején. Reménykedem, hogy tudja ki vagyok, és hálát adok minden olyan napért, amíg még nevemen szólít a telefonban, és szemtõl-szemben is tudja, ki vagyok. Olyankor ölelgetem, simogatom, hogy amíg tud engem, addig érezze azt is, hogy szeretem.
A kertet és a tyúkjait még tudja. Minden egyes beszélgetésben arról számol be - szinte csak arról -, hogy locsolt, és hogy megetette a tyúkokat, meg összeszedte a tojásokat. Remélem, ez még jó sokáig így marad...
Amikor a múlt héten otthon voltunk, a tesóm adott a tojásokból. Gyönyörûek. Anya miatt ilyen szépek és finomak.
Ma reggel, mikor a népek nagyobb része itthon volt, meg is ette mindenki a részét, a nem itthon lévõk pedig megkapják a magukét és majd otthon megeszik.
Mindenki a kívánsága szerint evett, ébredési sorrendben, én meg a legvégén.
Az uram buggyantott tojást, pirított rozskenyéren.
Hozzávalók:
- tojás
- ecet
- só
- víz
- egy merõkanál
A vizet felforraljuk, löttyintünk bele ecetet, beletesszük a merõkanalat, várunk, amíg jól átforrósodik, aztán megemeljük annyira, hogy a pereme és a víz szintje egy síkban legyen (ezt feszített víztükrû medencét az uram tartotta) és óvatosan beleütjük a tojást. Addig tartjuk, amíg már nem teljesen áttetszõ a tetején a fehérje. Ekkor lejjebb vesszük a hõmérsékletet, belecsúsztatjuk a tojást a vízbe, és akkor vesszük ki egy szûrõlapáttal, amikor már szép fehér a felsõ oldala is. Ilyenkor még lágy a belseje.
Rácsúsztatjuk a megvajazott pirítósra, szórhatunk a tetejére kedvünk szerint való fûszert, és már esszük is, amíg jó meleg.
Manci ugyanezt ette, csak rozsos zsömlét pirítottunk, és persze õ biztosította a feszített víztükrû medencét. Látszik, hogy ízig-vérig háziasszony, mert biztosabb kézzel tartotta a merõkanalat, kicsit sem merült a víz alá a tojás, így sokkal szabályosabb lett a tojás, mint az apukájáé.
Anti sonkás rántottát evett.
Hozzávalók:
- pár szelet sonka
- 3 tojás
- zsiradék
- só
Olívaolajat (bármilyen zsiradékot) forrósítunk, megpirítjuk benne a sonkacsíkokat, egyszerre ráöntjük a tojásokat (egyenként felütöm egy pohárba, egy müzlis tálban gyûjtögetem, és nem verem fel, hanem egyszerre beleöntöm a forró serpenyõbe, csak ott kavarom meg, hogy rusztikusabb legyen, ne homogén halványsárga), sózom és összekeverem. Ezt kicsit kiszárítottam, mert Anti úgy szereti.
Azután került elõ Bálint és Kati. Õk ugyanezt kérték, csak hagymával. Egyszer azt mondták, az õ kapcsolatukat a hagyma tartja össze. Szerencsére ez nem így van, de tény, hogy minden állapotában szeretik a hagymát mindketten, és gyakran esznek is.
A recept ugyanaz, csak fejenként egy kisebb, felszeletelt hagymát pirítunk a zsiradékon, utána a sonka, aztán a tojás, ez már úgy, mint az Antiénál, kivéve, hogy õk lágyabban szeretik, ezért nem szárítottam ki, kevesebb ideig kevergettem, hamarabb levettem a tûzrõl.
Végül én következtem. Nagyon szeretem a tükörtojást, és ami a legnagyobb bûnöm, hogy olajban pirított kenyérrel. Ma "jólány" voltam és kenyérpirítóban készült hozzá a rozsos zsemle.
Hozzávalók:
- tojás
- zsiradék
- só
- fûszerpaprika
Egy serpenyõben (olíva)olajat forrósítunk, óvatosan beleütjük a tojást, és a forró zsiradékot egy kanál segítségével locsolgatjuk a fehérjére, ha híg sárgájával akarjuk, különben mire mindenütt kifehéredik, a sárgája már nagyrészt megkeményedik.
Csak a végén szoktam sózni, és csak a fehérjét, nagyon óvatosan, hogy a sárgája szép maradjon. Szeretem, ha kerül a tetejére paprikapor, de persze anélkül is nagyon finom.
Ugye, olyanok mint egy-egy szép vers... Anya írja õket. Remélem, még sokáig.