Reform sütemény meggyel, csokoládéval
sponsored links
- Hány éves?
- 40.
- Az nem öreg, a 128 például, na az öreg. - állapítja meg a kisfiam, úgyis, mint karrier-tanácsadó, amikor beszélgetünk valakirõl.
Ezt a szemléletet különben átvehetnék az igazi HR-szakemberek is. Az emberpalánta alig több, mint az elõbbi életkor egytizede, de máris határozott elképzelései vannak a férfias viselkedésrõl is. Egyik este azt kérte, hogy másnap ne kelljen oviba mennie, mert az óvónéni beteg és akkor délután másik ovónénivel kell lenniük és azt nem akarja. Megmagyaráztam, hogy ezt nem tudom megoldani, dolgoznom kell, és nem tudok érte menni ebéd után sem. Nyúzott még tovább, hiába jár már az óvoda vége felé, még mostanában is meg kell beszélnünk, hogy õ mért jár óvodába és én mért járok dolgozni. Most azonban rövidre zártam a megbeszélést azzal, hogy rámordultam: lehetetlent kér és menjen fogat mosni. Hallottam, hogy a fürdõszobából sirdogálás szüremlik kifelé, az az anyaszívet sajdító fajta. Kihívtam:
- Kisfiam mit csinálsz?
- Fogat mosok!
- Nem sírtál?
- Nem! - mondta határozottan, aminek némileg ellentmondott a szeme körül keletkezett két vörös folt. Jajj, de bántam már azt a rámordulást! Meg is találtam a megoldást:
- Ha ennyire nem szeretnél oviba menni, akkor felhívom a Nagymamát és megkérem, hogy holnap vigyázzon rád, jó?
- Jó. - mondta megkönnyebbülten.
Hogy honnan vette, hogy egy kisfiú nem sírhat? Ezt bizony nem tudom. Nehéz kenyér szülõnek lenni.
Egy kolléganõmtõl kaptam a süteményt és hozzá a receptet. Hogy mennyire számít reformnak, azt nem tudom, gyanítom, hogy már maga a szó: "reform" is elavult... Annak idején, még az ántivilágban, amikor a ...