JĂł-jĂł, sok most a napsugĂĄrbĂłl egy kicsit, de ne erre gondoljatok, hanem inkĂĄbb arra, hogy bĂĄrki életébĂľl elĂťzhetitek a felhĂľket, egy harapĂĄs erejéig, ha a szĂĄjĂĄba adtok egy ilyen napocskĂĄt.

ElĂľtte viszont egy csodĂĄs, igazi magyaros mentalitĂĄs tĂśrténet kĂśvetkezik. A fiĂşkkal ma a kék-sĂĄrga lakberendezési ĂłriĂĄsban voltunk, hogy a vidéki rokonok rendelését leszĂĄllĂ­thassuk. A nagy melegre valĂł tekintettel az étteremben kezdtĂźnk, de nem enni, hanem inni kértek a kisdedek. 4 Ăłra lévén Ăźres volt az étterem, és mivel a gyermekek igazĂĄn Ăźnnepinek érezték az alkalmat (nem jĂĄrunk ide sĂťrĂťn) egy bĂĄtortalan kĂ­sérlettel jelezték, hogy az ĂĄsvĂĄnyvĂ­z helyett vĂĄlasztanĂĄnak a csapokbĂłl folyĂł nedvekbĂľl. Én is kellĂľen Ăźnnepinek éreztem a jelenlétĂźnket az ĂĄruhĂĄzban, Ă­gy markoltunk két poharat, és a kasszĂĄhoz fĂĄradtunk. A fiĂşk bĂźszkén virĂ­tottĂĄk a poharakat, amikor befutott mĂśgénk egy teli tĂĄlcĂĄs csalĂĄd, és mikĂśzben a pénztĂĄros megkérdezte, hogy csak ennyi lesz e, a csalĂĄdfĂľ diszkréten odasĂşgta, a pohĂĄr ĂşjratĂślthetĂľ, tehĂĄt elég lenne csak egy poharat fizetnem.

Azért én inkĂĄbb kettĂľt fizettem.

HozzĂĄvalĂłk: ...

Folytatás a blogon ... kajapiazongora.blog.hu/2012/06/21/reb...