Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Rebarbarás-mazsolás béles/lepény
sponsored links
Régebben elõ nem fordulhatott, hogy nincs itthon valamilyen alapanyag, amely a fõzéshez kell. Igyekeztem feltölteni a készleteket elõre átgondolva, különösen sütéskor néztem meg idõben a receptet. Anyukám arra tanított, hogy soha ne kérjünk kölcsön semmit, inkább mi adjunk, ha hozzánk fordulnak. Mióta itt lakunk, 17 éve csak egyszer kértem egy fél pohár ecetet a szomszéd nénitõl. Viszont mióta öregszem már többször elõfordult, hogy hiányzott valami, mire odaértem. Bár most sokáig nyitva vannak a boltok szombaton is, amikor sütni szoktam, de nem szívesen zavarom õket. Régen is meg tudtuk oldani a bevásárlást hét közben, szombat déli zárás mellett. Aztán nemcsak az öregedés az oka az idõnkénti alapanyag hiánynak, hanem az is, hogy új szereplõ lépett a konyhám színpadára.:) Mindenféléket felhasznál, és elfelejt szólni. Azt hiszed, hogy bõvében vagy mondjuk sütõmargarinnak, vagy vajnak, miközben már régen felhasználták vaníliás kekszbe. Ettél is belõle, de nem kötötted össze a kettõt.:)
Szóval zsírral készült a béles (pite?, lepény?), de ez is csak véletlenül (?) volt itthon, mert utánaszóltam a férjemnek, hogy hozzon a hentestõl, mert bár olajjal fõzök, de ezzel szeretem kisütni a szelet húsokat. Amikor rádöbbentem a teljes sütõmargarin- és vajtalanságunkra, akkor éppen négyet ütött a toronyóra amikor a boltok szombaton zárnak nálunk. Így aztán a hozzávalók között megjelent a teljes orvosi kamara által tiltott alapanyag: a zsír.-tészta:
40 dkg liszt
1 sütõpor
10 dkg porcukor
15 dkg zsír (vagy 20 dkg margarin)
2 tojássárgája
3 ek tejföl
csipet só
-töltelék:
1 kg rebarbara
10 dkg mazsola
30 dkg cukor
búzadara
-tetejére
cukor, tej, porcukor
A Horváth Ilona-féle recept feljavított változatát szoktam készíteni. Már van többféle almás süti a blogon: csokis almás itt , almás lepény itt. Nem tudom, hogy mi a megfelelõ elnevezés. Újabban pitének titulálják ezt a fajtát, pedig eredetileg a pite tejes tésztát jelentett. Horváth Ilona bélesnek hívja a lepényt, ezúttal maradtam ennél az elnevezésnél. Pedig a béles szerintem kelt tészta.
A rebarbarát megmossuk, lehúzzuk a héját, és fél centis darabokra vágjuk. Nem érdemes vékonyabbra, mert sok levet enged. Összekeverjük a cukorral és a mazsolával. Állni hagyjuk, amíg a tésztát elkészítjük.
A lisztet összekeverjük a sütõporral, sóval, porcukorral, szétmorzsoljuk benne a zsiradékot, és gyorsan összegyúrjuk a tejföllel, melyben elõtte elkevertük a tojássárgáját. Nagyon puha tésztát kapunk. Két részre osztjuk. Az egyiket kicsit kinyújtjuk lisztezett deszkán, és egy közepes tepsibe fektetjük. Szétnyomkodjuk, hogy egyenletesen terüljön el. Megszórjuk búzadarával. A rebarbaráról leöntjük a levét, ezt meg is ihatjuk, majd elterítjük a tepsiben. A másik adag tésztát egy tepsi hátán nyújtjuk ki, és ráügyeskedjük a töltelékre. Legegyszerûbb, ha késsel a tészta alá nyúlunk, és ráterítjük, és lenyomkodjuk egy kicsit. Nem baj, ha nem lesz sima, mert így is, úgy is rücskös lesz a teteje, de éppen attól szép ahogy a kicsorduló lé itt-ott megfesti a tetejét.
Villával alaposan megszurkáljuk, hogy a gõz kijöhessen, és nem repessze szét a tésztát. Kevés tejben elkeverünk cukrot, és rákenjük a tésztára.
Elõmelegített sütõben 250 fokon sütjük amíg szép piros nem lesz. Porcukorral meghintve tálaljuk. És legközelebb süssük vajjal!
Néha elgondolkodom azon, hogy honnan tudták régen az emberek, hogy mit szabad megenniük, mit nem. Mi mérgezõ, mi nem? A rengeteg fajta gombát vajon kipróbálták, vagy Isten valahogy kijelentette nekik? Honnan gondolta bárki is, hogy ezt az, egyébként nagyon szép növényi szárat meg lehet enni?
Miért nem a szép, nagy levelével kezdték? Amelyek mérgezõek egyébként a Wikipédia szerint.
Szóval honnan tudták, hogy egy növény vagy állat alkalmas a fogyasztásra vagy nem? Errõl az az ige jutott eszembe, hogy "A mi alkalmas voltunk az Istentõl van." (2. Korinthus 3.5) Szép áhítatot találtam errõl a Csendes percek címû weboldalon, de én az alkalmasság kérdésének másik oldalát hangsúlyoznám most. Nagyon sokan küszködnek kisebbségi érzéssel. Nem mernek nagyokat álmodni, mert úgy gondolják, hogy nem érdemelnek jobbat. "Nekem úgysem sikerül!" Gyerekkori sérelmek, elhanyagoltság vagy bántalmazás lehet a kiváltó ok, ezért nagyon fontos, hogy juttassuk sikerélményekhez a gyerekeket. Kapjanak sok dicséretet, nevessenek sokat, hogy egészségesen fejlõdjön az énképük. Hány szép terv dõlt dugába már az elején a kisebbségi érzés miatt! Pedig ebbõl az Igébõl kiindulva tovább lehetne menni, Istentõl erõt kérni, és sikerre vinni az elkezdett munkát.
Elmondhatjuk a következõ imádságokat:
-Adj jó gondolatokat, terveket, Uram! Mit tegyek, mi lesz nekem és neked hasznos? - Adj erõt, és kitartást, hogy végigmenjek azon az úton, amelyre állítottál! Ne álljak meg az elsõ nehézségnél, adj segítséget, jó munkatársakat, bátorságot!
És a végén ne felejtsük el megköszönni, hogy velünk volt Isten, és megsegített bennünket!