Azt hiszem, megtalĂĄltam. A rebarbara tĂśkéletes felhasznĂĄlĂĄsi mĂłdja. A kompĂłttal egyszer mĂĄr tavaly is prĂłbĂĄlkoztam, de annak lekvĂĄr lett a vége... Ami nem lett olyan nagy baj, de a cél mégsem ez volt. EzĂşttal jobban figyeltem. A rebarbara ugyanis olyan pillanatok alatt fĂľ meg, hogy nagyon résen kell lenni. Gyakorlatilag, ha hideg vĂ­zbe teszzĂźk fel fĂľni, akkor mire forr a lé, addigra kész is van. És ezutĂĄn is jobban tesszĂźk, ha elkezdjĂźk nyomban hĂťteni, mert ha még sokĂĄig ĂĄll a forrĂł vĂ­zben, képes és szétesik, aztĂĄn megint lehet belĂľle lekvĂĄr... De ezĂşttal Ăźgyes voltam, a kompĂłt tĂśkéletes lett. Az édes lé behĂ­zelgĂľbbé tette a rebarbara savanykĂĄs Ă­zét, mikĂśzben kellemesen pikĂĄnssĂĄ is vĂĄlt kĂśzben. Egy kis vanĂ­liĂĄs mascarponéval és eperrel pedig kifejezetten remek desszert vĂĄlt belĂľle.

Kb 0.5 kg rebarbarĂĄt megtisztĂ­tottam, ami azt jelenti, hogy a két végét levĂĄgtam, a vastagabb rostos kĂźlsĂľ részeket pedig lehĂşztam, majd kb 2-3 centis darabokra vĂĄgtam. Hideg vĂ­zben tettem fel fĂľni

2 evĂľkanĂĄl barna nĂĄdcukor,

némi frissen reszelt gyĂśmbér és ...

Folytatás a blogon ... eszterlancfoz.blog.hu/2012/05/08/reba...