Rama pályázat
sponsored links
Születésnapi Csokoládés Diótorta (Liszt nélkül!)
Receptünk története még a háború idejére nyúlik vissza. Arra az idõre, mikor még dédnagymamám tüsténkedett kockás kötényében a tûz körül a jelenlévõk legnagyobb örömére. A legnehezebb állapotokban is megtalálta a megoldást arra, hogy valami ízletes finomság kerüljön az asztalra.
Történt egy áprilisi napon, hogy kis unokája (édesanyám) születésnapjára készülõdve nekilátott a hõn áhított szülinapi torta elkészítéséhez. Rutinosan vette elõ a hozzávalókat a kamrából, de egyik pillanatban kõvé dermedt. Egy pillanatra mindenki megijedt. Nem tudtuk, hogy megkérdezzük-e tõle, mi a baj. Aztán nagyon halkan ezt rebegte: - Nincsen idehaza lisztünk a tortához.
Egy világ dõlt össze bennünk és õbenne is, mivel nagyon szeretett volna örömet szerezni. Gondoltuk, az ünneplésnek lõttek, de azért titkon reménykedtünk a dédi leleményességén. Liszt nélkül hogyan lehetne sütit készíteni? Ilyen még nem volt és beszerezni sem lehetett már sehonnan. Egy szülinap nem várhat napokig. Kell, hogy legyen valamilyen megoldás. Némi tanakodás után a dédinek felcsillantak a szemei és máris kutatni kezdett a kamra legeldugottabb sarkában, majd mint aki aranyra lelt, büszkén magasra tartott egy kisebb fajta zsákocskát. A tartalmát az asztalon heverõ nagy tálba öntötte. Még nem tudtuk, hogy pontosan mit akar, mi csak egy nagy kupac diót láttunk, amit bizonyára nekünk kell megtörni. - Ne nézzetek már olyan riadtan, hanem kezdjétek el megtörni! - mondta ellentmondást nem tûrõ, de mégis kedves hangon. Amíg mi megtörtük az összest, addig a dédi mindent elõkészített. Kíváncsian vártuk, hogy mi lesz ebbõl. A dióbeleket ledarálta és a liszt helyett ezt rakta a torta ...