Tavalyi recept, év vége felé készĂźlt, nem sokkal azutĂĄn, hogy megkaptam a gyerekeimtĂľl ajĂĄndékba a SzakĂĄcskĂśnyv kétbalkezeseknek cĂ­mĂť kĂśnyvet. :) A HajnitĂłl kapott rahĂĄttal készĂźltem kalĂĄcsot sĂźtni, és én okos, azt gondoltam, hogy a rahĂĄtot lereszelem a nagylyukĂş reszelĂľvel, hogy szebben, jobban simuljon bele a tésztĂĄba. Gondolhattam volna, hogy nem akĂĄrmiért nem lĂĄttam még senkinél ezt a mĂłdszert. Aki ismeri a rahĂĄtot, el tudja képzelni, mit kĂźszkĂśdtem a reszelĂľvel, végĂźl a felénél - amikor a jobb hĂźvelyujjambĂłl egy darabot sikerĂźlt legyalulni és a rahĂĄt kellĂľen rĂĄragadt a reszelĂľre - feladtam. BekĂśtĂśttem az ujjamat, és egy jĂł éles késsel elkezdtem aprĂ­tani a maradék rahĂĄtot. MĂĄr majdnem befejeztem, amikor mit gondoltok, mi tĂśrtént?! Persze hogy elvĂĄgtam az ujjamat, mégpedig jobbkezes lévén a bal hĂźvelykujjamat, elég mélyen. Újabb kĂśtĂśzést kĂśvetĂľen pedig befejeztem a kalĂĄcssĂźtést, ami végĂźlis ennyi szerencsétlenkedést kĂśvetĂľen nagyon jĂłl sikerĂźlt. A rahĂĄttĂłl édes, finom, puha kalĂĄcs lett a végeredmény, egy csésze meleg kakaĂłval nagyon finom volt reggelire. Hajni, kĂśszĂśnĂśm a rahĂĄtot, Iza, kĂśszĂśnĂśm a receptet! Kevesebb balszerencsével sok sikert hozzĂĄ!

sponsored links