Pénteki gyors: ribizlileves
sponsored links
Nem tudom, meséltem-e már, hogy is vagyunk egymással, én meg a ribizli. Ha igen, akkor újrázok, ha nem, akkor mára is jut egy kevés újdonság. Szóval régen sok-sok ribizlibokrunk volt a kertben, csupa piros és csupa egyszerre érõ. Ilyenkor aztán Panni és Józsi vezetésével megkezdõdött a ribizliszüret, kosárral, kisszékkel, kalappal, kitartó kézzel, türelemmel. Jól gondolják, nem ez volt a kedvenc szórakozásom, de valahogy mégsem jutottam el a ribizlivel arra a szintre, mint a málnával, az utóbbit ugyanis évekig nem szerettem. Most már persze nagy vagyok, és elmúlt ez az érzés, jelenleg éppen erõsen vágyakozom a málna után, hát igen, ami nincs, az mindig olyan jó tud lenni. A ribizli viszont valószínûleg azért nem jutott hasonló sorsa, mert ha végeztem egy bokorral, annak tényleg vége volt, legalábbis arra a szezonra. A málna viszont kétnaponta igényelte a szedést, és én ezt meglehetõsen szemtelen, felháborító, bosszantó magatartásnak ítéltem, de persze nem sokat számított a véleményem.
No és akkor következzen végre a mai szereplõ. Érkezett otthonról ez+az, köztük eper, ribizli, sõt még piszke is, és igen, tudom én, hogy jó dolgom van. A ribizli egyik részét gyorsan megettem, a másik részébõl pedig némi eper kíséretében leves készült, de ne féljenek, a tûzhelyet nem kell megközelíteni.
Itt a vége, ribizlizünk.
Epres ribizlileves (1 személyre) ...