- Nagyi, gyere, szedjĂźnk tarhonyĂĄt! - A kislĂĄny fél lĂĄbon ugrĂĄndozott az Ăśregasszony konyhĂĄjĂĄban. Két fonott coffja fel-alĂĄ rĂśpkĂśdĂśtt. Épp befejezték a reggelit, sĂľt a mosogatĂĄst és tĂśrĂślgetést is.

- De kislĂĄnyom, a tarhonyĂĄt csinĂĄlni kell! Vagy esetleg venni a boltban, de az nem egészen olyan finom - vĂĄlaszolt a néni. KĂśzben pakolĂĄszott, elrakta az evĂľeszkĂśzĂśket, Ăśsszehajtogatta az abroszt és berakta a fiĂłkba, hogy aztĂĄn két Ăłra mĂşlva Ăşjra elĂľvegye az ebédhez. CsipketerĂ­tĂľ is kerĂźlt az asztalra, meg egy kancsĂł valami ezer éves szĂĄrĂ­tott virĂĄggal.

- Nem, nagyi, ott hĂĄtul, a fal mellett, a gĂśdĂśrnél, tudod! Ott terem a fĂśldĂśn! Csak a madarak mindig megeszik - mondta a kislĂĄny, mikĂśzben a csipketerĂ­tĂľ kacifĂĄntjait kĂśvette mutatĂłujjĂĄval.

- Jaj, kicsim, az csak a rossz tarhonya volt, ami megpenészedett és nem bĂ­rtuk megenni, Ă­gy kidobtam a madaraknak.

- De nagyi! Ezt most komolyan mondod? Nem viccelsz?

- Persze.

- Pedig Ákos azt mondta, hogy csak ki kell menni a kert végébe és ...

sponsored links