Két napja prĂłbĂĄlunk minden trĂźkkĂśt bevetve, hiĂĄba helyet kapni Isztambul egyik legnépszerĂťbb haléttermében, a Griffin-ben. A foglalĂĄsnĂĄl mĂĄr csak a titokzatos vendéglĂľ megtalĂĄlĂĄsa bizonyul kalandosabbnak. A taxiban ugyan minden modern tĂĄjékozĂłdĂĄsi kĂźtyĂź megtalĂĄlhatĂł, sofĂľrĂźnk mégis inkĂĄbb rokonait hĂ­vogatja segĂ­tségért. VégĂźl kitesz bennĂźnket egy Galata-hĂ­d melletti, sĂśtét sikĂĄtorban, magunkra maradunk. Az étterem valĂłban nehezen megkĂśzelĂ­thetĂľ, egy tĂśbb emeletes hĂĄz legfelsĂľ szintjén talĂĄlhatĂł. Ahogy a liftbĂľl belépĂźnk a terembe, és megcsap a hely zsongĂĄsa, valamint elénk tĂĄrul a kivilĂĄgĂ­tott Boszporusz, azon nyomban megfeledkezĂźnk minden bosszĂşsĂĄgrĂłl. Amikor pedig a tulajrĂłl kiderĂźl, hogy az egyik legjobb vendéglĂĄtĂł, akivel valaha dolgunk volt, mĂĄr csak azon gondolkozunk, hogy hĂĄny fajta elĂľételt (mezét) rendeljĂźnk. Az izgalom nagy, Ă­gy végĂźl természetesen annyi féle tĂĄlka érkezik, hogy beterĂ­tik az egész asztalt. HĂĄzilag tartĂłsĂ­tott tonhal, marinĂĄlt garnéla, ropogĂłsra sĂźtĂśtt, friss tintahal és ...

Folytatás a blogon ... chiliesvanilia.blogspot.com/2011/11/p...