Navigáció
FÔoldal
KategĂłriĂĄk
2014 Ăsszes
2013 Ăsszes
2012 Ăsszes
2011 Ăsszes
2010 Ăsszes
Linkcsere Ăj blog ajĂĄnlĂĄsaLinkcsere
RSS
Pulykanyak leves
sponsored links
Most mås tollåval ékeskedem. A pulykanyak levesnek - vélhetÔleg - több receptje is van, de hogy hogyan kell enni... nos azt szerintem Kécza Såndor, hajdani tengerész kollégåmtól kell megtanulni.
KĂCZA SĂNDOR
KĂCZA SĂNDOR
?Pulykanyakat ennĂ©k vasĂĄrnap, jĂłl megfĂ”zve, bezöldsĂ©gelve!? ? fordultam asszonyomhoz, mĂ©g a hĂ©t elejĂ©n, hogy legyen idĂ” rĂĄkĂ©szĂŒlni a nemes Ă©tek megfĂ”zĂ©sĂ©re. Mert nem Ășgy van az kĂ©rem, hogy ripsz-ropsz, beledobĂĄljuk azokat a koncokat, zöldsĂ©geket a fazĂ©kba, hogy azutĂĄn vĂzzel felöntve rotyogjĂĄk ki magukbĂłl az Ăzeket ?nem, erre a mi konyhĂĄnkban rĂĄ kell kĂ©szĂŒlni, ha mĂĄr egyszer a hĂĄz ura kimondta a döntĂ” szĂłt, ami megmĂĄsĂthatatlan Ă©s kĂ”be vĂ©setett! Ăs kellenek is azok a napok, legyen az a rĂĄkĂ©szĂŒlĂ©s, a vĂĄrakozĂĄs ideje, Ă©rlelĂ”djön maga gondolat is, hogy az egyik kedvenc kerĂŒl majd az asztalra. Mert bizony, a fĂ”tt pulykanyak, az az Ă©tkek Ă©tke, legalĂĄbb is mifelĂ©nk.
Jani, ki felettĂŒnk lakik, Ă” az ismerĂ”je a kĂŒlönbözĂ” hĂșsoknak, fĂ”kĂ©nt a szĂĄrnyasokĂ©nak s nem mĂĄsokĂ©nak. Hentes Ă”, tudĂłja mindannak, amivel e nemes mestersĂ©g bĂrhat, de e tudĂĄsnak hasznossĂĄ tĂ©tele mĂĄr csak a baromfiakra vonatkozik, hisz messze kerĂŒltek tĂ”le a röfögĂ” disznĂłk, a jĂĄmboran kĂ©rĂ”dzĂ” birkĂĄk, a bambĂĄn bĂĄmulĂł marhĂĄk, hogy az egyĂ©b, mĂĄr inkĂĄbb a fantĂĄzia vilĂĄgĂĄba valĂł, de ehetĂ” ĂĄllatokrĂłl ne is szĂłljak.
HozzĂĄ kell tehĂĄt, hogy forduljak, mert nagy dolgok vannak kĂ©szĂŒlĂ”ben: pulykanyakakbĂłl kĂ©szĂŒlt levest kĂvĂĄnnĂ©k enni vasĂĄrnap! TehĂĄt JĂĄnosunk ? mert adjuk meg nĂ©ki a tiszteletet, hisz mĂĄr tĂșllĂ©pett a negyvenen, ami kor manapsĂĄg becsĂŒlni valĂł, fĂ©rfiemberhez mĂ©ltĂł ? baromfiakat ĂĄrul a szomszĂ©dvĂĄr piacĂĄn, bĂ”rĂŒktĂ”l, tolluktĂłl megfosztott, kibelezett szĂĄrnyasokat, kellĂ”en feldarabolva, vagy Ă©ppen egĂ©szben hagyva, ahogyan a gondos hĂĄziasszonyok kĂvĂĄnjĂĄk. Mert bizony, tĂ»ntek az idĂ”k, mikor ezeket a jĂłszĂĄgokat a kofĂĄk ĂĄrultĂĄk a piacon, kosarakbĂłl, ketrecekbĂ”l emeltĂ©k ki a tollasokat, hogy kellĂ”kĂ©ppen szemĂŒgyre lehessen venni milyensĂ©gĂŒket, meggusztĂĄlni kvalitĂĄsaikat, igen, azok a hĂĄziasszonyok, azok a kofĂĄk mĂĄr a temetĂ”ben nyugosznak ? talĂĄn jobban is teszik, hogy Ăgy elrejtĂ”znek, mert bizony a fejĂŒket csĂłvĂĄlnĂĄk, ha meglĂĄtnĂĄk a sok feldarabolt szĂĄrnyast a polcokon, ahogy azt a vĂĄrosi nĂ©pek szeretik. ManapsĂĄg bizony ritka az olyan hĂĄziasszony, aki magĂĄra vĂĄllalja baromfiak leölĂ©sĂ©t ? talĂĄn akadnak mĂ©g vidĂ©ken, akiknek ez mĂ©g a mindennapok rĂ©sze, de fogynak Ă”k is erĂ”sen ? nem feledkezve meg a kopasztĂĄs, kibelezĂ©s kĂ©nyelmetlensĂ©geirĂ”l. Nem, ma a nĂ©pek inkĂĄbb a konyhakĂ©sz ĂĄrut keresik, idĂ”t spĂłrolvĂĄn meg a fentebb emlĂtett mĂ»veletek elhagyĂĄsĂĄval. HagyjĂĄk Ăgy a dolgok nehezĂ©t a Janikra, akik megteszik helyettĂŒk azt, amit rĂ©gen mĂ©g megtettek a konyhĂĄk Ășrasszonyai.
Ugrasztom hĂĄt fel az asszonyt JaniĂ©khoz, rendelje meg hĂ©tvĂ©gĂ©re a fĂ”znivalĂłkat! ?Legyen gondja a hentes Ășrnak, hogy ne valami hitvĂĄny, Ă©ppen serdĂŒlt pulykakas kerĂŒljön majd a fazĂ©kba, hanem valami termetes, a szerelmet mĂĄr rĂ©gen gyakorlĂł hadfi nyaka kerĂŒljön a bĂĄrd alĂĄ, amiben ott leledzik minden Ă©lv, ami ehhez az Ă©tekhez szĂŒksĂ©geltetik!? ? indĂtom ĂștjĂĄra. MĂĄsnapra ĂgĂ©ri a mester a koncokat, s valĂłban, idĂ”ben Ă©rkezik az ĂgĂ©rt csomaggal. PĂ©nz Ă©s ĂĄru helyet cserĂ©lnek, következzĂ©k hĂĄt a finomsĂĄg megtekintĂ©se! Mintha egy strucc hajtotta volna fejĂ©t a bĂĄrd alĂĄ! Hatalmasak azok a koncok, hĂĄrom darabra vĂĄgva sorakoznak az asztalon, szinte mĂ©g Ă©lnek, olyan frissek, tulajdonosuk talĂĄn reggel mĂ©g a kukoricĂĄt szemelgette, nem is sejtve a rĂĄvĂĄrĂł, szomorĂș jövĂ”t. Sorsa Ăm beteljesedett, tesz mĂ©g egy utolsĂł szolgĂĄlatot, hogy szolgĂĄlja porhĂŒvelyĂ©vel a nyĂĄlĂĄt csorgatĂł gurmandot.
Bizony mondom, van azon a nyakakon minden, mi szemszĂĄjnak ingere! A vastag izmok, amik oly? peckesen tartottĂĄk a bĂŒszke kakas fejet, a csontokbĂłl kitĂŒremkedĂ” velĂ”k fehĂ©r fonalai, Ănyenceknek valĂł igazi csemegĂ©k. Ăs a karnyi vastagsĂĄgok ? megĂ©rte a pĂ©nzĂ©t a derĂ©k jĂłszĂĄg!
MegszemlĂ©lvĂ©n, elbĂrĂĄlvĂĄn a nyakak kvalitĂĄsait, mĂĄr csomagolĂłdnak vissza a maguk papĂrjaiba, s helyezĂ”dnek el a mĂ©lyhĂ»tĂ”be, pihenjenek, vĂĄrjĂĄk meg a sorukat, a hĂ©tvĂ©gĂ©t, mikor fĂ”szereplĂ”i lesznek a vasĂĄrnapi ebĂ©dnek!
Hogyan eszem Ă©n a pulykanyakat?
KevĂ©s bevezetĂ” illik a következĂ” fejezethez, ok nĂ©lkĂŒl ne induljon be a nyĂĄlkĂ©pzĂ”dĂ©s, ne csigĂĄzzuk tovĂĄbb az Ă©hes olvasĂł kĂvĂĄncsisĂĄgĂĄt feleslegesen. MegfĂ”ttek hĂĄt a nyakak, tĂĄlalĂĄsra vĂĄrnak, mĂg az elĂ”zĂ” mĂ»velet, - fĂ”zĂ©s ? az asszonynĂ©p dolga, tĂĄlalĂĄs
mĂĄr az enyĂ©m, mert Ă©n tudom a mĂłdjĂĄt, hovĂĄ, mi kerĂŒljön, milyen legyen a sorrendje a hĂșsoknak, fĂ”tt zöldsĂ©geknek, fĂ»szereknek.
Ott sorakoznak a tĂĄlcĂĄn az ebĂ©dhez kellĂ”k, a hĂșsok, a zöldsĂ©gek a fĂ»szerek, szĂnek Ă©s illatok minden mennyisĂ©gben. A sort a mĂ»anyag tĂĄlkĂĄk kezdik, elsĂ”nek mindjĂĄrt a torma, az emberesebb, csĂpĂ”sebb fajtĂĄjĂș ami mĂĄr megkönnyezteti az embert, majd a kĂmĂ©lĂ”sebb mustĂĄr, hogy hĂ»st adjon az imĂ©nt megĂ©getett ĂzlelĂ” bĂmbĂłknak, majd a paradicsom pĂŒrĂ© ? jĂł, nĂĄlam inkĂĄbb a ketchup ? mellette a felkarikĂĄzott lilahagyma, egyelĂ”re mĂ©g sĂłtlanul, nehogy idĂ” elĂ”tt nedvet eresszen, majd a bors Ă©s a sĂł szĂłrĂł ? legyen paprika is? ? vonom fel a szemöldököm, tĂ»nĂ”dve, hogy-e mĂ©g szĂŒksĂ©g rĂĄ? Legyen? s Ăgy marad a paprikĂĄs tĂ©gely is.
Bal kĂ©z felĂ”l ? mert fontos, hogy megjelölje az ember mindennek a pontos helyĂ©t, legyen sorrend, kĂ©rem! - tehĂĄt balfelĂŒl teszem a zöldsĂ©geket tartalmazĂł tĂĄlat, ami nem is annyira tĂĄl, inkĂĄbb valami lĂĄbas. Ăregecske mĂĄr, tĂșlĂ©lt sok mindent, fehĂ©r zomĂĄncĂĄt kikezdtĂ©k az Ă©vek, az elmosĂĄsok, az estleges koccanĂĄsok, de eddig jobb mĂ©g nem talĂĄltatott, ami a helyĂ©re kerĂŒlt volna. Gazdagon rakott ez az edĂ©ny, tetejĂ©n a szĂ©tbomlott karfiol virĂĄga halmozĂłdik fel, a sĂĄrgĂĄllĂł rĂ©pĂĄk hozzĂĄk a körĂtĂ©st, majd a fehĂ©rrĂ©pĂĄk adjĂĄk magukat, elegyest a zeller Ă©s kalarĂĄbĂ© darabokkal. TĂ»nĂ”dve teszem a halom tetejĂ©re a hĂ©jĂĄba fĂ”tt hagymĂĄt, majd meglĂĄtom, kapok-e kedvet hozzĂĄ a hĂșst majszolva? KĂĄrba sem Ăgy, sem Ășgy nem vĂ©sz, hisz ha megmarad, teszem majd a holnapi levesbe, az Ăze oda is illik. Jobb kezemre kerĂŒl a lĂ©nyeg, a hĂĄrom fĂ”tt nyakat tartalmazĂł edĂ©ny. Jobbra kell az, kĂ©rem, az erĂ”sebb kĂ©zhez, amivel markolni, törni lehet! Mert kettĂ© kell törni azt a nyakat, hogyan mĂĄskĂ©nt jutnĂĄnk a vastag fonalkĂ©nt kibukĂł velĂ”höz? Ami magĂĄba sĂ»rĂti mindazt, amit csak az ilyen kellemetes nyak Ăzben tartalmazhat! Bent ne maradjon mĂĄr, hogy szĂvogatni kelljen, illĂșziĂłjĂĄt rontva a fensĂ©ges habzsolĂĄsnak! MĂĄr csak a kenyeret kell adni a tĂĄlcĂĄra, hĂĄrom vastag szelet kĂvĂĄnkozik mellĂ©jĂŒk, hogy törni lehessen, ne morzsolĂłdjanak szĂ©t az ember tenyerĂ©ben. VillĂĄt is kerĂtek, - inkĂĄbb csak dĂsznek ? bĂĄr sokat hasznĂĄlni nem fogom, mert ehhez az Ă©tkezĂ©shez a kĂ©z, az ujjak a legfontosabb szerszĂĄmok.
Halomnyi szalvĂ©ta, csontos tĂĄnyĂ©r szĂŒksĂ©geltetik mĂ©g, Ă”k mĂĄr csak az asztalra kerĂŒlnek, ami asztalnak van mĂ©g egy fontos szerepe: tartĂłja lĂ©szen a sörös palacknak Ă©s az Ă” korsĂłjĂĄnak! Itt ĂĄlljunk megy egy pillanatra! Sör vagy bor illenĂ©k jobban ehhez az Ă©tekhez? Borban a könnyebb, savanykĂĄsabb rozĂ© tĂĄn? Vagy a szĂĄraz fehĂ©r? A kĂ©rdĂ©s inkĂĄbb csak akadĂ©mikus, mert mĂĄr reggel meghozattam az ĂŒveg barna sört, ami testesebb, erĂ”sebb, dĂșsabb, inkĂĄbb Ă©rte nyĂșlnĂ©k szĂvesebben, ha öblĂtenĂ©m a vastag falatokat.
Gyertek, hĂĄt gyertek nyakacskĂĄim, ti ketten, jĂł hĂșsosak, te harmadik meg hĂșzĂłdj hĂĄtra, hogy csak a levesnĂ©l legyen szereped, hisz mĂ©g az is lehetsĂ©ges, hogy nem vagy testvĂ©re a dĂșsabb nyakaknak, te csak kis tojĂł fejecskĂ©t hordoztĂĄl, mĂg amazok dĂ©lceg kakasok dĂszei volt! Ăk a mĂ©ltĂłbbak, hogy Ă©tkemmĂ© vĂĄljanak, mĂg te, ki igencsak vĂ©konykĂĄra sikeredtĂ©l, puha hĂșsoddal gazdagĂts a levest, Ăzeddel, lĂĄtvĂĄnyoddal, hogy majdan finom ujjĂș nĂ”i kezek forgassanak, aprĂł gyöngy fogak harapjanak.
Veszem kĂ©zbe hĂĄt az elsĂ”t, a leggazdagabbat, meggusztĂĄlom, eleget tesz majd azon kĂvĂĄnalmaknak, miket tĂĄmasztok ellenĂ©ben? Igen, Ă” a megfelelĂ” arra, hogy vele kezdjem a lakomĂĄt, roppantom hĂĄt kettĂ©, szertartĂĄsosan, ahogy illik megtisztelni ezt a felsĂ©ges madarat. SzĂĄllnak is rögtön az illatok a lĂ©gbe, gĂ”zölögve a törött csontbĂłl, a szakadt hĂșsbĂłl, ĂnakbĂłl, mĂ©g egy kis darabka velĂ” is kiĂłvakodik az egyik csigolyĂĄbĂłl. Vele kezdem hĂĄt, hĂșzom ki Ăłvatosan, hogy azutĂĄn Ă©tvĂĄgygerjesztĂ”nek forgassam a szĂĄmban, Ăzlelgessem. MegĂ©rdemli, hogy kĂsĂ©rĂ”t kapjon az ĂștjĂĄra a gyomrom felĂ©, nyĂșlok is a korsĂł felĂ©, hogy pĂĄr korttyal siettessem. Komolyabb falatot kĂvĂĄnnĂ©k, bontom le hĂĄt a hĂșst a csontjĂĄrĂłl, jĂł kĂ©t ujjnyi szakad le, szĂĄlasan, ropogĂłsan. ĂrlĂ”dik fogaim között ? az elsĂ”, az igazi falat! HĂșs ĂzĂ©t Ă©rzem, illata szĂĄll orromba, fĂ»szerek köszönnek vissza, mind, amikkel egyĂŒtt fĂ”tt a lĂĄbasban Ă©s amikkel Ă©n gazdagĂtottam az imĂ©nt, a bors, a paprika, a sĂł mind egyĂŒtt alkotjĂĄk egĂ©szet. Kenyeret török hozzĂĄ, ne ĂĄlljon magĂĄban, majd a zöldsĂ©geket mustrĂĄlom, nyĂșlok a fehĂ©rrĂ©pa utĂĄn, majd egy szĂvĂłsabb, ropogĂłsabb kalarĂĄbĂ© következik a maga erĂ”sebb ĂzĂ©vel, gyönge karfiolok között matatnak ujjaim. Ăjabb falat következik, erre mĂĄr tormĂĄt segĂtek, kĂ©shegynyit, elengedĂ”t, kicsit tĂ©tovĂĄzva, hogy mustĂĄr is kerĂŒljön a falatra? De nem, mĂ©g korai, ha mĂĄr elteltem az Ăzekkel, akkor kell a mustĂĄr, hogy pezsdĂtse meg fĂĄradĂł ĂzlelĂ” bimbĂłimat. Ăjfent a zöldsĂ©gek felĂ© fordulok, talĂĄn nem figyelmezek rĂĄjuk elĂ©ggĂ©, hogy lassan melegĂŒket vesztik? Jöjjön hĂĄt az Ă©deskĂ©s sĂĄrgarĂ©pa, kövesse Ă”t az egybefĂ”tt hagyma, levelezve, kibontva hĂ©jĂĄbĂłl. Ăjabb falat következik, lassan karcsĂșsodik a nyak, ehhez mĂĄr a lila hagyma dukĂĄl sĂłzottan adja magĂĄt, karikĂĄra bomolva. LehĂĄntom a csontrĂłl az utolsĂł falatot is, mĂĄs mĂĄr bizonyĂĄra fĂ©lretennĂ©, nem Ășgy Ă©n! Mert ott vannak az aprĂł porcok a csigolyĂĄk körĂŒl Ă©s között, az aprĂł finomsĂĄgok, ujjheggyel csipegetem ki a kicsinyke falatokat. Sört Ă©rdemelnek, kortyolok is hosszan a kesernyĂ©s italbĂłl. A rĂ©pĂĄkbĂłl vĂĄlogatok ismĂ©t, a sĂĄrgĂĄbbikbĂłl kevesebbet, hagyom inkĂĄbb a levesbe, hol az asszony Ăzlelgeti kedvtelve, a fehĂ©rebbĂ”l többet, valahogyan markĂĄnsabbnak, fĂ©rfiasabbnak Ă©rzem azt az Ăzt. VĂ©gre elĂ”kerĂŒl a zeller gumĂł is a tĂĄlbĂłl, kicsinyke, hitvĂĄnyka, csak az ĂzĂ©t adta a levesnek, hĂșsnak, Ăgy gyorsan elbĂĄnok vele is. Ideje mĂĄr a sörnek ismĂ©t, hosszan kortyolom, öblĂtem ĂĄt a szĂĄmat. Ărzem, hogyan telik a gyomor, kicsit megpihenek, idĂ”t adok magamnak, ne tĂ»njĂ©k oktalan falĂĄsnak, habzsolĂĄsnak az, amit Ă©n az Ăzek Ă©lvezetĂ©nek tartok. Sokat nem vĂĄrhatok, mert jaj, hĂ»lnek a finomsĂĄgok, Ă©rtĂ©kĂŒket, erejĂŒket vesztik, ha nem kerĂŒlnek idĂ”ben sorra! Következik tehĂĄt a mĂĄsodik konc! MĂ©retes ez is, marokra fogva töröm kettĂ”be. Ăvatosabban szedem le rĂłla hĂșst, az Ă©hem mĂĄr elvertem, ez mĂĄr az Ă©tek öröme, jĂłl esĂ” Ă©rzĂ©s, hogy hiĂĄnyĂ©rzet nĂ©lkĂŒl ehetek, nem kell keresnem, hiĂĄnyzĂł Ăzt, illatot. A leszakĂtott szĂĄlas hĂșst mĂĄr a mustĂĄrba forgatom, talĂĄn kicsit több kerĂŒl rĂĄ, mint szĂĄndĂ©komban ĂĄllt, mert a harsĂĄny Ăzt kenyĂ©rrel kell csillapĂtanom, sörrel kellĂ” kĂ©ppen megöntözöm. A következĂ” falatot is a bĂ©kĂ©sebb rĂ©pĂĄkkal kĂsĂ©rem el, s tĂŒzöm villĂĄra a karfiolok maradĂ©kĂĄt. Kezdek eltelni, Ăgy nĂ©zegetem a mĂĄsik darabot, fogjak-e hozzĂĄ, vagy hagyjam hĂ»lni, hogy majd dĂ©lutĂĄn csipegessem le rĂłla a hĂșst, aprĂĄnkĂ©nt, ahogy kedvem tartja? Legyen Ăgy, maradjon hĂĄt a tĂĄlban! Az utolsĂł korty sört indĂtom ĂștjĂĄra, mĂ©g török mellĂ© kis falat kenyeret, bĂșcsĂșzĂłul egy rĂ©pĂĄt is elropogtatok ?Ă©s elĂ©g! Mellettem a megtelt csontos tĂĄnyĂ©r, hĂșsocska mĂĄr alig maradt a csontokon, csak annyi, hogy az Ă©hes verebeknek is jusson belĂ”le. A zöldsĂ©gek halma is megfogyatkozott valami mĂ©g maradt, hogy holnapi levesembe jusson, ahol mĂĄr a finomra fĂ”tt tĂ©sztĂĄval talĂĄlkozik.
Lassan megelevenedik körĂŒlöttem a vilĂĄg, tĂ©rnek vissza a szĂnek, zajokat hallok, emberi beszĂ©det, Ă©rzem a fotel kĂ©nyelmessĂ©get, visszacsöppenek e vilĂĄgba, s hagyom magam mögött az Ă©rzĂ©kek birodalmĂĄt. VĂ©get Ă©rt az Ă©n ebĂ©dem!
TehĂĄt a nyakleves, azaz inkĂĄbb nyak leves. TrilĂłgiĂĄm harmadik gyöngyszemĂ©t tĂĄrom a nagyĂ©rdemĂ» elĂ©. Mert, Ășgy-e, vettem mĂĄr pulykanyakat, meg is fĂ”ztem, a koncokat el is fogyasztottam ? azaz ĂĄlljunk mĂĄr meg egy pillanatra! Megrendelni ugyan Ă©n rendeltem azokat a levesnek valĂłkat, de a fĂ”zĂ©sĂŒkhöz sok közöm nem volt, de az elfogyasztĂĄsukhoz annĂĄl több! Ăs itt a ?maradĂ©k? ? na ne! Hogyan lehet a leves maradĂ©k? Hisz ebben dobog a pulykanyak szĂve, hogy ezzel a kĂ©pzavarral Ă©ljek!
Hej, azok a nyaklevesek ? merengek el most, kis idĂ”re. Mert azokat bizony apĂĄm osztotta ki nekem, ha rossz fĂĄt tettem a tĂ»zre. A nyak levest meg anyĂĄm mĂ©rte a tĂĄnyĂ©romba, ha eljött a vasĂĄrnapi ĂŒnnepi ebĂ©d. Mert bizony, akkor kerĂŒlt az asztalra! Addigra apĂĄm vĂ©gzett a kifĂ”tt konccal ? valami csak lehet a genetikĂĄban,- beleivĂłdhatott a gĂ©nekbe a fĂ”tt pulykanyak szertartĂĄsos elfogyasztĂĄsa? SzĂĄlhatott-e apĂĄrĂłl fiĂșra? TalĂĄn igen, talĂĄn nem, bĂzzuk a tudĂłs emberekre ennek a fontos kĂ©rdĂ©snek a megoldĂĄsĂĄt.
Ejh, mennyit beszĂ©lek megint össze-vissza, merengek a mĂșlton, mikor a jelen levese gĂ”zölög mĂĄr az asztalon. Na, ĂĄcsi, hĂĄtrĂĄbb az agarakkal! Ne vĂĄgtassunk elĂ”re a törtĂ©netben szertelenĂŒl, mint a lovak, kiknek a nyakĂĄba vetettĂ©k a gyeplĂ”t! Adjuk meg a mĂłdjĂĄt ennek a leves evĂ©snek, Ășgy, ahogy kell! Mert megĂ©rdemli! Hisz annyi mindenrĂ”l kell szĂłlnom ? VegyĂŒk mindjĂĄrt elsĂ”nek, hogy ki a fĂ”zĂ”je ennek a levesnek! Nem mĂĄs, mint a nejem, ki elsajĂĄtĂtotta ezt a tudomĂĄnyt, Ă©s Ăgy szĂĄlltak az Ăzek, anyĂłsrĂłl menyre, gazdagodvĂĄn Ășjabb asszonyi fortĂ©lyokkal. Mert akĂĄrmennyire is azonos a receptĂșra, a kĂ©t leves mĂĄr nem lehet ugyanaz. Mert mĂĄs asszony fĂ”zi. Minden stimmel, de azĂ©rt mĂĄr mĂĄs fĂ” ki azokbĂłl az alapanyagokbĂłl. EbbĂ”l kicsit több, abbĂłl kicsit kevesebb, s mĂĄr is vĂĄltozik az Ăz. Nem rosszabb, nem jobb, egyszerĂ»en mĂĄs.
Eleget filozofĂĄltam mĂĄr, egyĂŒnk hĂĄt ? azaz inkĂĄbb csak Ă©n egyek. Merjek merni a lĂĄbaskĂĄmbĂłl ? De jĂł, hogy eszembe jutott ez a lĂĄbaska! Mert nekem abbĂłl kell ennem! Kell??? Igen kell. Mert ez a lĂĄbaska, most mĂĄr nevĂ©n nevezem, ez a ?kĂŒbli?, az enyĂ©m. (FelejtsĂŒk el ennek a nĂ©vnek egy mĂĄsik, dehonesztĂĄlĂł jelentĂ©sĂ©t, ami börtönök vilĂĄgĂĄba visz el minket.) Nem mĂĄsĂ©, az enyĂ©m. Mert a mĂșltbĂłl maradt rĂĄm, egyĂŒtt nĂ”ttĂ»nk, cseperedtĂŒnk, egyĂŒtt hullajtottuk zomĂĄncunkat, egyĂŒtt pattogzott le rĂłlunk a festĂ©k ? sietek is ki a konyhĂĄba, hogy szemĂŒgyre vegyem milyensĂ©gĂ©t. Mert bizony, eddig csak ettem belĂ”le, közelebbi ismeretsĂ©g nem kötött hozzĂĄ. De most itt az alkalom, lĂĄssuk csak ? a szĂne olyan barnĂĄs ? nem is az, inkĂĄbb vöröses ? szĂłval olyan, na! Ez persze a kĂŒlcsĂn, mĂĄr ha eltekintĂŒnk a rĂĄĂ©gett koromtĂłl, a rozsdafoltoktĂłl. HoppĂĄ! NĂ©zzĂŒk csak! Van ezen ĂrĂĄs, ott a fenekĂ©n, amit mĂĄr annyit Ă©rt a gĂĄznak lĂĄngja. KevĂ©s mĂĄr a betĂ» ? de lĂĄssuk, mit vesz ki belĂ”le mĂĄr az öregedĂ” szem. ?BonyhĂĄd? ? bizonyĂĄra ott kerĂŒlt prĂ©sgĂ©p alĂĄ ? alatta mĂ©g betĂŒk, szĂĄmok, igen, a szĂĄmokkal mĂĄr boldogulok, 13 forint, 50 fillĂ©r. AtyavilĂĄg, hisz ez antikvitĂĄs! Ăn mĂșzeumi tĂĄrgybĂłl eszem a levesem?! Ăs bĂ©vĂŒl ? megakadok a szĂnnĂ©l ? szĂŒrkĂ©s is, fehĂ©r is, olyan mintĂĄs is, ahogy rĂĄfĂșjtĂĄk a festĂ©ket ? meg olyan kopottasan fekete a mĂĄz alatt. Persze, ehhez a kĂŒblicskĂ©hez tartozik kĂ©t fĂŒl is ? azĂ©rt lĂĄbas ? erĂ”sen odaapplikĂĄlva, ahogy nĂ©zem, forrasztĂĄssal tettĂ©k szorossĂĄ ezt a kötelĂ©ket.
Ez tehĂĄt az edĂ©ny nĂ©zzĂŒk tehĂĄt a belevalĂłt, mert mindjĂĄrt elfogy tĂŒrelmem! Azaz, dehogy. Mert mĂ©g mondanom kell valamit. Mint emlĂtettem, a fĂ”zĂ©s nem az Ă©n dolgom volt, de a melegĂtĂ©s, az mĂĄr igen! Mert, Ășgy ?e, tegnap becupĂĄkoltam alaposan, Ăgy a leveshez mĂĄr nem volt Ă©rkezĂ©sem. Kellett ez az egy nap, pihentetĂ” a gyomornak.
KövetkezzĂ©k hĂĄt a szertartĂĄs! ElĂ”jön a kĂŒbli a konyhaszekrĂ©nybĂ”l, s helyezĂ”dik az asztal közepĂ©re. KörĂ©je halmozom mindazt, amit a leveshez szĂŒksĂ©gesnek tartok. (JĂł sokĂĄra jutottam el idĂĄig, nem?) Mivel alapozzak? HĂĄt nem a lĂ©vel, az biztos! VegyĂŒnk egy rĂ©teg tĂ©sztĂĄt az aljĂĄra? VeszĂŒnk. MĂĄr fel is kanalazok egy fĂ©lmarĂ©knyit a cĂ©rnametĂ©ltbĂ”l, besegĂtve a kimaradt pĂĄr szĂĄlat a többi mellĂ© a kĂŒbli peremĂ©rĂ”l. SzĂłratja az aprĂłra vĂĄgott petrezselyem- Ă©s zellerzöld. PĂĄr szĂĄl fĂ”tt sĂĄrgarĂ©pa szĂnesĂti a halmot. Most csepegtessem rĂĄ a csĂpĂ”s paprika krĂ©mjĂ©t? Legyen Ășgy. HoppĂĄ, ez több lett a pĂĄr cseppnĂ©l, Ă©getni is fog, ha eljön az ideje! BosszĂșsan rakom tovĂĄbb a zöldsĂ©geket, zellert Ă©s kalarĂĄbĂ©t, kicsit darabosak, de Ă©n Ășgy szeretem. MĂ©g egy halom tĂ©szta kerĂŒl a hĂĄzi ikebanĂĄra, nyomtatĂłnak. Karfiol darabkĂĄkat kanalazok rĂĄ, nĂ©mi fehĂ©r rĂ©pĂĄval elegyest. Ăs lĂĄm, ott incselkedik a fĂ”tt hagyma is, levelekre bontva kerĂŒl a többi mellĂ©. Telik az edĂ©ny, becsĂŒlettel ? de hol van mĂ©g a vĂ©ge! Mert most jön a java! KĂ©ssel farigcsĂĄlom az aprĂł hĂșsdarabokat a tegnapi nyakrĂłl, tennĂ©m Ă©n egybe, szĂvest, örömest, de mĂĄr nincs elĂ©g hely, kikĂvĂĄnkoznĂ©k a lĂĄbasbĂłl. BĂ”kezĂ» voltam magamhoz, helyet alig hagytam a karfioloknak, pĂĄr szem maradt, s kerĂŒl bele töltelĂ©k anyagnak. SĂłzzam most? Mert olyan Ă©tel nincs, amit Ă©n utĂłlag meg ne sĂłzzak. SĂłzok hĂĄt! Ăs ha mĂĄr ott a borstartĂł, borsozok is, hangyĂĄnyit. Na, ekkora hangyĂĄt sem lĂĄttam mĂ©g! MĂĄr majd a peremig Ă©r a halom, de muszĂĄj mĂ©g megtĂ©sztĂĄznom, mert akkor nem ĂĄll meg benne a kanĂĄl. Ăgy, felĂĄllĂtva! Ez mĂĄr az utolsĂł adag a cĂ©rnametĂ©ltbĂ”l, mĂ©g egy kis petrezselyem zöld dĂszĂtĂ©snek Ă©s kĂ©sz a nagy mĂ»! Igen ĂĄm, de hova kerĂŒl most a leves? HĂĄt ? Ășgy, Ăłvatosan, aprĂĄnkĂ©nt rĂĄmerve, hadd telĂtĂ”djĂ©k az edĂ©nyi! Ăvatosan bĂĄnok a merĂ”kanĂĄllal, lĂĄbaskĂĄm a befogadĂłkĂ©pessĂ©gĂ©nek a hatĂĄrĂĄra Ă©rt. Levessel meg nem lehet pĂșpozni, Ășgy-e? TalĂĄn ha kĂ©t millimĂ©ternyi hely maradt mĂ©g a perem Ă©s a levesszint között. Mert kell az a hely, hogy lehessen kanĂĄllal kevergetni miközben melegszik a leves. (Amit nejem mĂĄr következetesen tĂ©szta fĂ”zelĂ©knek titulĂĄl. Lehet benne valami ?)
A gĂĄzon a legkisebb rĂłzsĂĄt gyĂșjtom be, azt is kislĂĄngra veszem, majd a mĂ»velet legkĂ©nyesebb rĂ©sze következik: Ăłvatos ĂĄthelyezĂ©se a kĂŒblinek a gĂĄztĂ»zhelyre. Ăs sikerĂŒl! Ăs nem csöppent le semmi! A többi mĂĄr a lĂĄng melegĂ©nek a dolga. Meg az enyĂ©m, hogy Ăłvatosan kavargassam, fordĂtgassam bele a zöldsĂ©geket a tĂ©sztĂĄba, mozgassam meg a pirospaprika krĂ©met, hĂĄtha nem lesz vadĂtĂłan erĂ”s a lĂ©, elegyedjen a sĂł Ă©s a bors, a hĂșsdarabkĂĄk is vegyĂŒljenek a többihez. SzĂnesedik a leves, kezd pĂĄrĂĄllani, öröm ebbe az illatba beleszagolni. Majdhogynem forrĂĄsig hevĂtem, nehogy kihĂ»ljön, mire a vĂ©gĂ©re Ă©rek. MĂ©g belekĂłstolĂłk, az Ăz remek ? hiĂĄba no, nem elĂ”ször csinĂĄlom ? hibĂĄzni mĂĄr alig tudok ? azaz, kicsit csĂpĂ”sre sikeredett, sebaj, több is veszett MohĂĄcsnĂĄl! MĂ©g egy rottyantĂĄs, Ă©s mĂĄris emelem le a kĂŒblit a lĂĄngrĂłl, s teszem rĂĄ az asztalra. MegmerĂtem a kanalam ? Ă©s csak eszem, Ă©s eszem!
Köszönöm, mĂșzsĂĄm, hogy ilyen jĂłllakattĂĄl!