HĂĄrom évvel ezelĂľtt egy téli napon, az iskolĂĄbĂłl hazafelé jĂśttĂźnk. 

Egy jĂłnevĂť hamburgeres ( vidéken ) kĂśzelében vezetett az utunk. MĂĄr messzirĂľl megcsapott minket, a hĂşspogĂĄcsa illata.

Nem csoda, hogy Gyermekem megkĂ­vĂĄnta. Én pedig természetesen nem mondtam nemet, hisz ritkĂĄn kér ilyet, tudja, otthonĂĄban finom ebéd vĂĄrja. 

MĂĄr elfogyasztotta a finom falatokat, tĂĄvoztunk és csendben folytattuk utunkat, mikor egyszer csak megszĂłlalt: " milyen jĂł lenne egyszer annyi hamburgert enni, amennyit megbĂ­rok."

VĂĄlaszoltam valamit, de nem hagyott nyugodni a dolog, s Ă­gy tĂśrtént, hogy kezdetét vette a hĂĄzi
" hamburgerde ".

AzĂłta igen gyakran készĂ­tek, fĂľleg ha népes férfi tĂĄrsasĂĄg gyĂťlik Ăśssze nĂĄlunk.

Tegnap ilyen nap volt.

( Nem is sikerĂźlt fotĂłkat készĂ­tenem, csak is a puffancsrĂłl...)

Valamikor ĂştkĂśzben rĂĄtalĂĄltam erre a receptre, ebbĂľl indultam ki.

SzezĂĄmmagos puffancs

HozzĂĄvalĂłk

900 gr finomliszt

4 ek cukor

3 tk sĂł

30 gr friss élesztĂľ ...