Pudingos csigák Dél-Afrikában
sponsored links
Családommal Dél-Afrikába költöztünk néhány évre, férjem munkája miatt (nekem is jól jött, hogy a harmadik gyermekünk csecsemõkorát melegebb és természetközelibb helyen éljük meg, a nagyobbak pedig megtanulnak angolul).
A blog ettõl függetlenül él tovább, Judit készíti a finom ételeket és megosztja az olvasókkal, én pedig igyekszem beszámolni néhány itteni - joburgi, azaz johannesburgi - gasztronómiaközeli érdekességrõl.
Az elsõ történetem:
Két nagyobbik - 2 és 4 éves - gyerekem a lakásunkhoz közeli magánoviba jár (itt gyakorlatilag csak magánovik vannak). Az ovi rengeteg ötletes gyakorlatot vezetett be a kicsik életébe. Az egyik ilyen a Bakerman/Bakerwoman (azaz pék) nap. Minden hét szerdáján valamelyik csöppség felel azért, hogy a csoportot otthon sütött finomsággal meglepje. A feladatnak több nemes célja van: 1. a mai rohanó világban is szakítson idõt otthon a szülõ, hogy a gyerekkel egy közös, meghitt alkotásban vegyen részt (mi más lehetne erre jobb, mint a sütés-fõzés?); 2. a gyerek büszkén kiállhasson a csoport elé saját alkotásával (pékruhát is kap), amit a többiek biztos díjaznak (hogy ne örülnének valami finomságnak?); 3. megtanulják az alapvetõ illemszabályokat. A dialógus, ami minden egyes sütemény átadása elõtt elhangzik: Please Mr. Bakerman, Can I have some cake/muffin/etc? - Yes, please - Thank you - Its a pleasure (Kérem Pék úr, kaphatnék egy kis süteményt? - Igen, kérem - Köszönöm - Szívesen); 4. a gyerek érezhesse, hogy milyen jó adni (persze kapni is :-)
Ma az én kicsi fiam volt a soros.
Mint minden péksütemény kapcsán, most is Limara blogjához fordultam, és Valentín napi szíveit kicsit másképp készítettem el. A tészta a recetnek megfelelõ, de a töltelék csokis puding ...