Próba egy-kettõ-három... (re)start

2011-11-02

sponsored links


Almás-diós minipiték

Akkor megpróbálom... Óvatosan, mint hosszas fekvés után az elsõ ingatag lépéseket. Eddig mindig elegánsan továbbsiklottam híreket olvasni, mikor a rengeteg receptpiszkozatot megláttam itt. De most írok. Pötyögök. Bármirõl, ami kijön az ujjamból. Persze  nem jön a sztorizós hangulat. Megint elakadok? Ne már... Jólvan jólvan, még mindig írok. Még mindig. Még mindig! De mit is akartam? Nem jut eszembe semmi. Még jó, hogy a receptet elõre megírtam. Akkor beszéljünk errõl. 
Kezdetben volt ugye az almás pite. Az egyik legjobb, és legegyszerûbb sütemény, amit ember valaha alkotott. Szigorúan langyosan. Aztán történt, hogy diót gyûjtöttünk - mert válság van, és unatkoztunk, aztán rákattantam, és még további zsákkal gyûjtöttem, amivel persze Zs került kellemetlen helyzetbe, mert õ a hivatalos törõ... Szóval most van diónk, ingyen, az utcáról - ha nem számoljuk a befektetett munkaórákat, amit ugye közgazdaságilag illene, de mi annál büszkébbek vagyunk magunkra, hogy így megdolgoztunk a dióért. Ennek most volt értelme? Na mindegy. Harmadsorban volt a frangipane, ami eredetileg mandulából készült, és van róla egy félkész poszt, egy szuper lepény, amelyben ez a töltelék, és abban a félkész posztban hosszan értekeznék a frangipanéról, ezért azt majd ott megtudjátok, hogy mi ennek a kulimásznak a históriája.
Ohmm, homm... most meg majdnem megfulladtam egy gerezd negyed narancstól. Na, akkor tényleg lett volna mentségem rá, hogy miért is nem írok a blogba. Mert ez az én félévenkénti depresszióm már kezd kissé ciki lenni. Most le is számolok vele. Gyorsan összeszedem magam, és megírom, hogy ezek a mini almás piték azért jók, mert jó sokáig pepecselhetünk vele megszabadulunk a szeletelés problémájától, és meglephetjük kedves fogyasztóinkat ezekkel a helyes ufókkal. Hát ez gáz, még a kis formának a ...

Folytats a blogon ... inyencblogger.blogspot.com/2011/11/pr...

sponsored links

Keres?s