Primõrök fesztiválja
sponsored links
Prím fesztiválra természetes módon adja magát az ötlet, hogy primõröket tegyünk az asztalra. A prímszámok amúgy is a természetes számok körébõl kerülnek ki, de ha komolyabban utánanézünk annak, hogy mi is a primõrség, akkor pont a természetesség az, ami háttérbe szorul. A primõr francia (azaz inkább latin) eredetû szó, jelentése újdonság, az elsõ korai termésû gyümölcs vagy zöldségféle az adott évszakban. A köznyelvben ? a kertészeti technikák fejlõdésével az üvegházakban, fóliasátrakban nevelt elsõ érésû növényeket ? értjük alatta, amelyek megelõzik szabadföldi társaikat, emiatt persze drágábbak és kevésbé ízletesek. Hanem amikor megjelenik az elsõ szabadföldi termény és az asztalra kerül, a magyar népszokás szerint így illik felkiáltani: "újdonság a hasamba, hideglelés a pokolba!"
Receptek és szakácskönyvek nem használják a primõr kifejezést, de a híres alapkönyv, a Larousse Gastronomique igenis jegyzi ezt a kategóriát és ezt írja: "kertészeti termények, amelyek általános érési idejük elõtt jelennek meg a piacon. Ezek általában kényes konyhakerti növények, de a kereskedelmi kapcsolatok fejlõdésével egyre kisebb a szerepük." Valószínûleg ez azt jelenti, hogy a hazai üvegházas primõr helyett ma már jobban tesszük, ha íztelen holland paradicsomot vagy spanyol padlizsánt vásárolunk.
A mai gasztroperformanszon az üvegházas terményekkel szemben inkább a ténylegesen most termõ, elsõ, zsenge fajták kapnak szerepet, mert a hobbiszakácsok szemében a zöldség nem primõr, hanem: friss, zsenge, ízletes, roppanós, harsogó, azaz príma minõségû, tehát majdhogynem PRÍM!
Fogadjátok szeretettel a zöldborsós, spenótos, zöldfûszeres, újkrumplis, újhagymás, és epres ételeket, amelyek ezúttal desszertnek öltöztek, de valójában zöldségköretek és saláták. Abban a reményben kívánok hozzájuk jó étvágyat, hogy mindenki így fog majd felkiáltani: PRÍM-A!
(Elhangzott 2014. május 24-én, a 17. Arnolfini fesztiválon - a Prím fesztiválon)
hagymatorta: A felszeletelt vöröshagymát megforgattam egy kis olajban, megpároltam fõleg a saját levében és hagytam odakapni, karamellizálódni. A piteformát kibéleltem sós omlóstésztával (30 dkg liszt, 10 dkg vaj, 5 dkg zsír, só, 1 tojás sárgája és kevés hideg víz) és sütõbabokkal lenyomva elõre megsütöttem. Három tojást felvertem, 1,5 dl tejszínt adtam hozzá, majd beleforgattam a hagymát. Kicsit megsóztam, beleöntöttem a formába és megsütöttem. A sütés közben tettem rá az újhagymákat, hogy szépen piruljanak rá.
mentás zöldborsópüré: kb. másfél kiló friss zöldborsót és 3 kockára vágott kisebb krumplit megpároltam. Turmixgépbe öntöttem és 5 dkg vajjal és némi apróra vágott mentalevéllel összeturmixoltam. Egy éjszakát állt a hûtõben, de szobahõmérsékleten tálaltam, a tetején hagymacsírával.
Bazsalikomos epersaláta kakukkfüves kecskesajt ágyon: az epersalátában bazsalikom, rózsabors és balzsamecet a fõszereplõ. A recept leírása Ízbolygó blogján megtalálható. A kecskesajt krémet apróra vágott kakukkfûvel kevertem össze.
Tavaszi zöldségsütemény: készítettem egy amolyan sós sajtos piskótát: 5 tojás sárgája, 4 dl tejföl, 10 dkg parmezán, 8 ek. rétesliszt, só, 5 tojás fehérje, 5 dkg vaj. Ezt sütõpapíros nagytepsiben 175 fokon megsütöttem. Majd három részre vágtam és a rétegek közé zöldfûszeres túrókrémet kentem. Utóbbi teljesen ízlés dolga hogy milyen zöldfûszert aprítunk bele, de nem árt egy kis vajat is beletenni, hogy a túró szilárdabb legyen. A süti tetejére friss zöldborsó került.
Újkrumplis kenyérke: hagyományos kenyértésztába beledagasztottam két (nem új!) fõtt krumplit. A tésztát hagytam kétszeresére kelni, majd kiolajozott muffinsütõbe ültettem a golyóra formázott tésztát és hagytam még egy kicsit kelni. Ezután megsütöttem. Az apró újkrumplikat megpároltam majd olajban megütöttem, ezeket szúrtam a kenyérkék tetejére.
A tavalyi Arnolfini fesztivál gasztroperformansza, az Édes izmusok - itt látható!