Kicsit begĂľzĂśltem a mĂşlt héten. Ilyen a tavasz, megint egy borverseny, és a nap végére mĂĄr csak sorszĂĄmokrĂłl meg pontokrĂłl beszélgettĂźnk, nem is igazĂĄn a borokrĂłl, borokkal. Nem vagyok évtizedes, Ăśreg motoros borbĂ­ra, de nem is tegnap kezdtem a bĂ­rĂĄlatot, viszont ennyi idĂľ alatt is kialakult egy jĂł nagy adag ellenérzés bennem a kényszerpontozĂĄssal és folyamatos kategorizĂĄlĂĄssal kapcsolatban.

Arany, gyenge ezĂźst, nekem nem, nekem bronz sem, két ponttal kevesebb, hĂĄrommal tĂśbb. Ezek maradnak meg egy-egy bor kapcsĂĄn. MiĂłta borverseny létezik, azĂłta Ă­gy megy ez, mégis fĂĄraszt. Mintha egy gyĂĄrtĂłszalagon lennél minĂľségellenĂľr, mechanikusan ismétlem ugyanazokat a mozdulatokat, szavakat, aztĂĄn lesz belĂľle egy szép kerek pont, (aztĂĄn persze a jĂł magas pont utĂĄn jĂśhet a horror-ĂĄr, tisztelet a kivételnek), csak a borok ordĂ­tanak, kérlek, egy kicsivel tĂśbb idĂľt.

Mégsem hiszem, hogy a (bor)versenyeket kellene megreformĂĄlni. A rendszer szar, még akkor is, ha nem lehet jobb. KépzeljĂźnk el egy olyan helyzetet, ha minden bort a népszerĂťségi indexe alapjĂĄn rangsorolnĂĄnk (mint a FIFA vilĂĄgranglista), beleszĂĄmĂ­tana mindenki véleménye, a heti egyszeri borfogyasztĂłtĂłl a jedikig. Nem két korty alapjĂĄn, hanem egy palack elfogyasztĂĄsa esetén.

Szép ranglista kerekedne ki, sĂşlyozott pontokkal. HosszĂş tĂĄvon szépen megmutatnĂĄ, hogy a maga kategĂłriĂĄjĂĄban nincsen népszerĂťbb és jobb mondjuk a DĂşzsi rozénĂĄl vagy éppen a Szeremley Rizlingnél, hogy a Bussay szĂźrkebarĂĄtokat mĂĄr ne is emlĂ­tsĂźk. Egy hosszabb lélegzetvételĂť leĂ­rĂĄs sokkal tĂśbbet ad vissza arrĂłl, hogy milyen érzelmeket vĂĄltott ki a bor, milyen gondolatokat indĂ­tott el az ember fejében. Meg akarom ismerni a bort. (Persze ha nagyon bejĂśn, legurĂ­tom minden lelkiismeretfurdalĂĄs nélkĂźl, akĂĄr frĂśccsben is.) Nem sĂ­rok, mert bort kell kĂłstolnom, hiszen imĂĄdom, csak ne futĂłszalag mellett kelljen. Egyre kevésbé tetszik a rendszer, mely a borok meghatĂĄrozĂłja lett.

Egy borverseny vagy a fogyasztĂłnak, vagy a borĂĄsznak szĂłl.

Egy kedves kollégĂĄnĂĄl kĂłstoltuk meg életem elsĂľ, sajĂĄt készĂ­tésĂť szilva illetve birs pĂĄlinkĂĄjĂĄt, aztĂĄn persze mindenféle palackok elĂľkerĂźltek. A végére maradt a slusszpoén, amitĂľl rendesen beindult az agyam. A vendéglĂĄtĂłnk apĂłsĂĄnak (aka Dodi) bora kerĂźlt az asztalra, hogy milyen palackbĂłl, annak kiderĂ­tését rĂĄtok bĂ­znĂĄm, a mellékelt kép alapjĂĄn. Dodi borai, ahogy sok mĂĄs apĂłs bora, eddig ĂĄltalĂĄban a lefolyĂłban vagy a virĂĄgfĂśldben ..

Folytatás a blogon ... gasztroszex.blog.hu/2011/05/16/pontok...