Kezdem azt gondolni, hogy a gyermekem téli ĂĄlmot alszik. MikĂśzben ugyan abban az idĂľben fektetjĂźk le, mint amikor eddig mindig szoktuk, az utĂłbbi néhĂĄny napban rendszeresen reggel 9 utĂĄn ébredt fel, tegnap példĂĄul nem ĂĄtallott 10-ig aludni. MĂĄr kezdtĂźnk aggĂłdni az apjĂĄval, hogy valami baja van és be kellene menni hozzĂĄ, hogy megnézzĂźk, rendben van-e a gyermek, mikor hallottuk, hogy kezd ébredezni. Mondjuk lehet, hogy neki van igaza, ilyen idĂľben a kutyĂĄnak sincs kedve csinĂĄlni semmit.

Ez az eset tegnap két dolgot eredményezett: az egyik, hogy mi sem keltĂźnk idĂľben, mivel nem volt gyerekriasztĂĄs, Ă­gy mire elkezdtem gondolkodni, hogy mi legyen ma az ebéd, dĂśbbenten tapasztaltam, hogy fél tizenkettĂľ, ami elég erĂľteljesen behatĂĄrolta a lehetĂľségeimet, tekintettel, hogy a mélyhĂťtĂľ tartalma ezĂĄltal Ăşgy, ahogy van, kiesett a lehetséges opciĂłk kĂśzĂźl. Így aztĂĄn kénytelen voltam az otthon fellelhetĂľ friss alapanyagokbĂłl ebédet gyĂĄrtani, de mint azt mĂĄr tudod, Kedves OlvasĂł, nem szoktam visszariadni az efféle kihĂ­vĂĄsoktĂłl, Ă­gy néhĂĄny perc mĂşlva mĂĄr kész tervvel a fejemben fogtam neki a fĂľzésnek...

A mĂĄsik dolog, amit a téli idĂľjĂĄrĂĄsnak nem mondhatĂł kĂśdĂśs szĂźrkeség okozott, az az, hogy az ember valahogy ...

sponsored links