Pitesütés IV.
sponsored links
Irta PZs, blogja: https://ecet-es-olaj.blogspot.hu/
Pitesütés IV.
Pitesütés IV.
Néhány speciális eset
Nem feltétlenül kell a pitesütéskor szebbnél szebb sütõformákkal frenkizni. Egy szegény francia parasztasszony is (akinek minden vasárnap tyúk fõtt a fazekában) sütött pitét egy egyszerû tepsin vagy akár a kemence aljában. Az ilyen forma nélkül sütött pite neve a galette, és ennek is millió változata van, bár manapság elsõsorban fõleg gyümölccsel sütik.
A lehûtött tésztát egy sütõpapíron nyújtsuk el, többé-kevésbé kerekre. Ehhez minden nyújtás után fogjuk meg a tésztát 12 óránál és fordítsuk el 9 órához. Újabb nyújtás, újabb fordítás. Ha megfelelõ méretû a tészta, akkor a kiválasztott nedvességfelvevõ anyagot a tésztára szórjuk úgy, hogy 5-6 cm körben kimaradjon. Erre az alapra rakjuk rá a gyümölcsöket szépen elrendezve, utána a széleket hajtsuk fel. Minél rusztikusabb, annál jobb. Ezt a felhajtott tésztaszélt megkenhetjük a kimaradt tojás fehérjével, és leszórhatjuk barna cukorral, de csupaszon is hagyhatjuk. A tésztát a sütõpapírral együtt átemeljük egy nagy lapos tepsire, és úgy sütjük, mint a formában készültet.
A következõ a pitére borított tetõ, vagy rács. Ha ezzel tervezünk, akkor a tészta mennyiségét célszerû másfélszeresére (rács) vagy duplájára (tetõ) emelni, hogy mindenre jusson. Ha teljesen befedjük a tésztát, akkor késsel több bevágást kell ejtenünk rajta, vagy villával meg kell szurkálnunk, hogy a gõz távozhasson. Frappáns megoldás egy olyan kis figura beszerzése, amelyet direkt gõzelvezetés céljából helyezünk a pite közepébe.
Az amazonról tudunk ilyet rendelni, nem is drágán pie funnel vagy pie bird néven. De ez már szerintem is túlzás.
Ha rácsot készítünk, akkor kézzel készítésnél csak az jöhet szóba, hogy a maradék tésztát kinyújtjuk, és csíkokra vágjuk, mert a sodrás felolvasztaná a vajat, és oda az omlósság. Választhatjuk azt, hogy elõször az egyik irányban, majd a másik irányban fektetjük fel a csíkokat, de meg lehet próbálni egymás alatt átbújtatni õket, ami viszont megint a tészta túl gyakori fogdosását, és a vaj megolvadását eredményezi. Majd a meggyes piténél mutatok egy nagyon egyszerû szövési módszert, amit 4+4 szálra alkalmazva az interneten találtam, és rendkívül tésztabarát.
Van még egy lehetõség, és ez az eszköz itthon is beszerezhetõ. Az angol neve lattice roller, és a sütõipar szívesen használja. Különbözõ elosztásban vágásokat ejt a tésztán, és ha a tésztát széthúzzuk, rács keletkezik.
Zsanuária meggyes rácsos pudingos pitéje
Zsanuária meggyes rácsos pitéje
Végül beszéljünk a vaksütésrõl. Ez az az eset, amikor a süteményt a töltelékkel már nem, vagy rövid ideig sütjük, ezért üresen kell a tésztaformát kisütni. Azért, hogy a tészta középen ne emelkedjen fel, meg kell szurkálni, és le kell súlyozni. Ennek az a módja, hogy a nyers tésztára egy megfelelõ méretû sütõpapírt terítünk, és erre valamilyen sütésálló anyagot borítunk. Ez lehet például bab, vagy rizs, amit kihûlés után eltehetünk, és késõbb újra felhasználhatunk. Erre is kitaláltak már bombabiztos megoldást, a különbözõ kiszerelésben kapható baking beans formájában.
Ilyenkor az a technológia, hogy a sütõbabbal/rizzsel 15 percig sütjük a tésztát. Ekkor a nehezéket a papírral együtt levesszük, és a tésztát még 5-10 percig sütjük, és kihûlés után töltjük.
Körülbelül ennyi volt az elöljáró beszéd, most már jöhetnek a piték.
Zsanuária meggyes pitéje