A lecsĂłt mindenki szereti. Vagy mégsem? Nem tudom, a ti gyerekeitek hogy vannak vele, az enyémeket ki lehetne kergetni a vilĂĄgbĂłl a lecsĂłval, inkĂĄbb éhen halnĂĄnak, minthogy beledugjĂĄk a kanalukat. De ha visszagondolok, gyerekként mi sem szerettĂźk, felnĂľtt fejjel jĂśttem rĂĄ, hogy valĂłjĂĄban milyen finom étel. Martinelli jĂĄtékĂĄn ezen a héten a lecsĂłé a fĂľszerep. Kaptam azon az alkalmon, hogy a nagyok nincsenek itthon, Csengével ketten vagyunk egész hétvégén (apa hĂĄromnapos munkahelyi sportrendezvényen KaposvĂĄrott), szĂłval szombaton lecsĂłt fĂľztem ebédre. BĂ­ztam benne, hogy Csenge - mivel a tojĂĄst nagyon szereti - ezt a tojĂĄsos verziĂłt is szĂ­vesen megeszi, de nem. RĂśgtĂśn észrevette, hogy ez bizony lecsĂł, még ha jĂł tojĂĄsos is, evett pĂĄr kanĂĄllal, aztĂĄn kijelentette, hogy Ăľ bizony valami mĂĄst kérne ebédre. Pedig nagyon finom lett, hamar és kĂśnnyen elkészĂ­thetĂľ fogĂĄs. A piperade kifejezés annyira talĂĄn nem kĂśzismert, ha francia lecsĂł, akkor rĂśgtĂśn a ratatouille-ra gondolunk, de az padlizsĂĄnnal és/vagy cukkinivel és mĂĄs zĂśldségekkel készĂźl, és semmiképpen nem tojĂĄsos. Persze a piperade is sokféleképpen variĂĄlhatĂł, én most egy teljesen alap lecsĂłt készĂ­tettem el, ami egyébként a mi hagyomĂĄnyos hagymĂĄs-tojĂĄsos lecsĂłnknak felel meg. Sok sikert hozzĂĄ!

sponsored links