SzoktĂĄtok kĂŠrdezni tĂľlem, honnan veszem a receptjeimhez az Ăśtleteket, ĂŠs az igazsĂĄg az, hogy innen-onnan. Ezt a mostanit pont Laci barĂĄtomtĂłl. Aki a sajĂĄt bevallĂĄsa szerint nem egy konyhatĂźndĂŠr, pedig?

Az úgy volt, hogy meghívott minket a Pannával, egy klasszikusnak szánt tapas vacsorára. A ?tapasozás? kedvelt spanyol étkezési forma, és abból áll, hogy az ember egyszerre, hangsúlyoznám, egyszerre, kirendel jó sok ?tapa?-t azaz falatkát, hideget és meleget, majd ezekbõl a változatos ételekbõl remek, változatos lakomát csap. Az adagok kicsik, de van belõlük jó sok, mindenki mindenbõl vehet, így mindent meg tudsz egyszerre kóstolni. Laci már elõre felsorolt kb. 15 fogást, amire számítanunk kell majd, ezért szándékosan nem ettem elõzõ este óta semmit, hogy az összeset ki tudjam próbálni. Agresszívre éhezve érkeztem hát délután 4 körül abban a reményben, hogy már vár a terülj asztalkám. Bizony csalódnom kellett. Laci ugyanis csacsogva fõzõcskézett nyugodtan, lassan, semmit sem elsietve. 60 perccel az érkezésem után kissé feszengve és az éhezéstõl már-már szédelegve finoman sarokba szorítottam a ?Nincs véletlenül egy kis csokid??- beugratós kérdéssel. - Ja hogy te éhes vagy?!- kérdezte vendéglátóm némileg értetlenkedve, talán már elfelejtve a tényt, hogy tulajdonképpen lakomára hívott minket, majd csoki helyett nagy nehezen, kitálalt egy adaggal csodás tökkrém levesébõl. Az élet hirtelen rózsaszínné változott!! A leves annyira finom lett, a savanykásan pikáns, hideg ízek olyan nagyon jól estek a forró nyári napon, hogy kértem volna még és még, de a fennmaradó 14 fogás tudatában inkább visszafogtam magam. Jöttek is a falatkák, ha nem is egyszerre, inkább 1-1.5 órával egymás után. Érkezett egy mesés, datolyával és pirított mandulával készült húsgombóc, egy pikáns tojás és egy cukkíni saláta. Sosem derült ki azért, ízlik-e minden annyira, mert tényleg olyan rohadt jó, vagy, mert Laci talán szándékosan és fondorlatos módon a kiéheztetésünkre játszik, hogy biztos legyen abban, mindent megeszünk, ami a tányérunkra kerül. Nem buta fiú õ, na.

Így történt hát, hogy bár négykor érkeztem, de csak nagyjából éjfélre, mert addigra lettünk túl 5-6 fogáson, laktam jól. Az azonban biztos, hogy amikor eljöttünk, még ott várt minket vagy 5 fogásnyi alapanyag, többek között némi királyrák, ami végül, idõ híján, sosem készült el.

[...] BĂľvebben!

Folytatás a blogon ... https://hazisafrany.blog.hu/2017/08/1...