Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Pihenés és rengeteg étel Olsztynben
sponsored links
Két nap luxusban, teletömve
Nemrég meghívtak egy versenyre, ahol három fogást: elõételt, fõételt és desszertet kellett készíteni, majd egy szuper fényképezõgéppel lefotózni. Sajnos a gépet csak kölcsönbe kaptuk a Panasonictól, gyorsan rájöttem, hogy a telefonom, amivel eddig fotóztam, bizony nem a legtökéletesebb. Egy élmény volt ezzel képeket készíteni, vettem is magamnak utána egyet?
Szóval, sikerült nekem is nyernem, így három bloggetársammal együtt meghívtak egy hétvégére Lengyelországba. Az elején kiderült, hogy nem lesz ugyan egyszerû az út, de nekem annyira szükségem volt már egy kis kikapcsolódára, hogy örömmel készültem.
A reptéren találkoztunk a kísérõnkkel, és végre személyesen is találkoztam a többi bloggerrel, akiknek eddig csak a munkáját ismertem. Nézzétek meg, érdekesek: Csak a puffin, Serpenyõ virtuóz, Életem ételei.
A repülõút egy és negyed óra volt Varsóba, és rögtön érkezés után megkezdõdött az EVÉS. De szó szerint, errõl szólt a hétvége. Gondoltam én, hogy egy négycsillagos szállodában meg leszek elégedve a kajával, de az meglepetés volt, hogy szinte pontosan háromóránként ilyen bõséges és elsõ osztályú étkeket kapjunk.
Átkísértek minket a reptérrel szembeni Marriott hotelbe, ahol pillanatok alatt elénk varázsoltak egy kisebb svédasztalt.
![]()
Volt ott minden, ami finom: sonkák, kolbász, füstölt lazac, sajtok (az egyik valami isteni krémes, füstölt, talán juhsajt), lekvárok, méz, különféle péksütik, croissantok, meleg italok, stb? Nem szépítem, brutálisan bekajáltunk
Megérkeztek a románok és a lengyelek is, indultunk busszal Olsztyn-ba. A társalgás természetesen angolul folyt, nagyon tetszett, hogy ez mindenkinek ennyire természetes Tudtam, hogy három óra az út, ezért bepótoltam a lemaradásomat receptírás terén, ezzel próbátam elfelejteni a halálfélelmemet is, amit a sofõr okozott
Persze, miután megérkeztünk, és elfoglaltuk a szobákat, mindent megbocsátottam, nézzétek:
![]()
![]()
![]()
Nemsokára ismét evés következett, mégpedig az ebéd, bár késésünk miatt majdnem estebéd
![]()
Elõételnek hideg sült sertésszûz volt kenyérchips-szel és pácolt gombával, ami annyira finom volt, hogy azonnal elkértem a receptjét, hogy itthon is reprodukáljam.
![]()
A második a környezõ tóvidéken fogott tilápia volt sütve, currymártásban, zöldségekkel és borsópürével, ez is szuper volt. Bár a halakkal újabban kicsit hadilábon állok, de ez kifejezetten tetszett.
![]()
Na, és a desszert?Mindnyájan azt mondtuk, hogy csak egy kicsit eszünk belõle, mert a reggelit se sikerült még rendesen megemészteni. Aha? alig bírtam abbahagyni, annyira isteni volt.
Óriás habcsók (vagy mini pavlova) fércsokikrémmel és legalább ötféle gyümölccsel, eperszósszal. Brutális ízbomba.
És persze az asztalon enyhén behûtve valami jóféle chardonnay, amibõl, mint kiderült, volt vagy harminc üveg. Elõször finomkodtunk, aztán láttuk, hogy ez nem kóstoltatásra van és a rendezvény szervezõje fogyasztja a leginkább, szóval követtük a példáját
?Ebéd? után (aminek kb. 4-kor lett vége a csúszás miatt), átmentünk egy másik terembe fõzni, csak hogy ne szakadjon meg az evési folyamat
![]()
Itt egy libanoni-lengyel szakácsnõ finomságait fõztük meg, salátákat, kencéket, és egy hideg levest (ez jutott nekem). Közben persze a Panasonic legújabb gépeit használhattuk,
![]()
konyhagépeket és fényképezõgépeket is. Megterítettek egy hosszú asztalt, újabb halom borospoharat és bort hoztak, majd mi az elkészült étkeket is felsorakoztattuk.
![]()
Végre jól éreztük magunkat, itt aztán mindenki fotózta az ételt
Ezután jött egy srác, aki ételfotós workshopot tartott. Úgy tudnám jellemezni, hogy õ a lengyel Nánási Pál, vagyis a legismertebb fotós az országukban.
![]()
Okos dolgokat mondott, az elején mindenki körülállta. Aztán kezdett mindenki jobb hangulatba kerülni, a végére csak azok maradtak ott, akiket tényleg érdekel a fotózás. Hát engem inkább a többiek, meg a kaja érdekelt?
Nemsoká neki is eshettünk, addigra már senki nem volt szomjas Én mindent megkóstoltam és annyira ízlettek, hogy azóta itthon is reprodukáltam mindet, nemsokára be is mutatom nektek. Csak így elõzetesnek, ezek voltak:
![]()
Sült céklás-borsós, lilakáposztás, gránátalmás saláta
![]()
Kuszkuszsaláta aszalt meggyel, zöldekkel és egy csomó finomsággal
![]()
Színes caprese saláta, labneh-hel, pisztáciával, sumach-kal
![]()
Cukkinispagetti korianderpesztóval, koktélparadicsommal
![]()
Sült céklás humusz
![]()
Vörös rizssaláta fodros kellel, aszalt barackkal és pisztáciával
Kimentem a tóhoz fotózni, gyönyörû volt, sajnos a kép elég homályos:
![]()
![]()
Ez az étterem volt kintrõl:
![]()
A buli után csak egy kis szaunához volt energiánk, aztán én szó szerint beájultam az ágyba
Másnap reggel lementem az edzõterembe egyet futni, ennyi minden után muszáj volt?
![]()
Egy kis pihi után ismét evés következett, olyan reggeli volt, hogy ismét el voltunk ájulva:
![]()
Sajtok, vaj, túró, joghurt,
![]()
mindenféle felvágott, szalámi, sonka, pástétom,
![]()
zöldségek, savanyúságok,
![]()
pácolt halak, caprese, saláták, öntetek
![]()
tej, kefír, ízesített tejtermékek,
![]()
bacon, bundás kenyér,
![]()
kolbász, virsli, sült paradicsom sajttal, túrós palacsinta,
![]()
kávé, tea, gyümölcslevek, turmixok,
![]()
mindenféle péksüti, köztük gluténmentes és paleo is, magok, müzli, aszalt gyümölcsök, lekvárok, méz, Nutella,
![]()
és személyes kedvencem, a tojásbüfé.
A reggelit pedig itt fogyasztottuk el:
![]()
Én utána visszamentem pihegni a szobámba, nagyon jól esett egy kis egyedüllét. Imádom a családom, tényleg, de néha kell egy kis kikapcs?
Délben visszaindultunk Varsóba, szerencsére úgy tûnt, hogy a sofõr kipihente magát, tök normálisan vezetett. A fõvárosban, kivételesen, ismét enni mentünk
Szerencsére itt a hideg elõétel választék volt nagy, komolyan, ez is alig ment már?
![]()
Ezután már csak pár sült csirkeszárnyat kaptunk és egy kis szelet sajttortát, de ezeket elfelejtettem lefotózni.
Még a reptéren vettem pár ajándékot a családnak, este hét körül pedig hazarepültünk.
Ez a két nap engem annyira feltöltött, hogy azt nem tudom elmondani. Jó volt a társaság, sokat nevettünk és rengeteg új dologgal ismerkedtem meg. Úgy tudom, lesz ennek még folytatása, nagyon várom
Nemrég meghívtak egy versenyre, ahol három fogást: elõételt, fõételt és desszertet kellett készíteni, majd egy szuper fényképezõgéppel lefotózni. Sajnos a gépet csak kölcsönbe kaptuk a Panasonictól, gyorsan rájöttem, hogy a telefonom, amivel eddig fotóztam, bizony nem a legtökéletesebb. Egy élmény volt ezzel képeket készíteni, vettem is magamnak utána egyet?
Szóval, sikerült nekem is nyernem, így három bloggetársammal együtt meghívtak egy hétvégére Lengyelországba. Az elején kiderült, hogy nem lesz ugyan egyszerû az út, de nekem annyira szükségem volt már egy kis kikapcsolódára, hogy örömmel készültem.
A reptéren találkoztunk a kísérõnkkel, és végre személyesen is találkoztam a többi bloggerrel, akiknek eddig csak a munkáját ismertem. Nézzétek meg, érdekesek: Csak a puffin, Serpenyõ virtuóz, Életem ételei.
A repülõút egy és negyed óra volt Varsóba, és rögtön érkezés után megkezdõdött az EVÉS. De szó szerint, errõl szólt a hétvége. Gondoltam én, hogy egy négycsillagos szállodában meg leszek elégedve a kajával, de az meglepetés volt, hogy szinte pontosan háromóránként ilyen bõséges és elsõ osztályú étkeket kapjunk.
Átkísértek minket a reptérrel szembeni Marriott hotelbe, ahol pillanatok alatt elénk varázsoltak egy kisebb svédasztalt.
Volt ott minden, ami finom: sonkák, kolbász, füstölt lazac, sajtok (az egyik valami isteni krémes, füstölt, talán juhsajt), lekvárok, méz, különféle péksütik, croissantok, meleg italok, stb? Nem szépítem, brutálisan bekajáltunk
Megérkeztek a románok és a lengyelek is, indultunk busszal Olsztyn-ba. A társalgás természetesen angolul folyt, nagyon tetszett, hogy ez mindenkinek ennyire természetes
Tudtam, hogy három óra az út, ezért bepótoltam a lemaradásomat receptírás terén, ezzel próbátam elfelejteni a halálfélelmemet is, amit a sofõr okozott Persze, miután megérkeztünk, és elfoglaltuk a szobákat, mindent megbocsátottam, nézzétek:
Nemsokára ismét evés következett, mégpedig az ebéd, bár késésünk miatt majdnem estebéd
Elõételnek hideg sült sertésszûz volt kenyérchips-szel és pácolt gombával, ami annyira finom volt, hogy azonnal elkértem a receptjét, hogy itthon is reprodukáljam.
A második a környezõ tóvidéken fogott tilápia volt sütve, currymártásban, zöldségekkel és borsópürével, ez is szuper volt. Bár a halakkal újabban kicsit hadilábon állok, de ez kifejezetten tetszett.
Na, és a desszert?Mindnyájan azt mondtuk, hogy csak egy kicsit eszünk belõle, mert a reggelit se sikerült még rendesen megemészteni. Aha? alig bírtam abbahagyni, annyira isteni volt.
Óriás habcsók (vagy mini pavlova) fércsokikrémmel és legalább ötféle gyümölccsel, eperszósszal. Brutális ízbomba.
És persze az asztalon enyhén behûtve valami jóféle chardonnay, amibõl, mint kiderült, volt vagy harminc üveg. Elõször finomkodtunk, aztán láttuk, hogy ez nem kóstoltatásra van és a rendezvény szervezõje fogyasztja a leginkább, szóval követtük a példáját
?Ebéd? után (aminek kb. 4-kor lett vége a csúszás miatt), átmentünk egy másik terembe fõzni, csak hogy ne szakadjon meg az evési folyamat
Itt egy libanoni-lengyel szakácsnõ finomságait fõztük meg, salátákat, kencéket, és egy hideg levest (ez jutott nekem). Közben persze a Panasonic legújabb gépeit használhattuk,
konyhagépeket és fényképezõgépeket is. Megterítettek egy hosszú asztalt, újabb halom borospoharat és bort hoztak, majd mi az elkészült étkeket is felsorakoztattuk.
Végre jól éreztük magunkat, itt aztán mindenki fotózta az ételt
Ezután jött egy srác, aki ételfotós workshopot tartott. Úgy tudnám jellemezni, hogy õ a lengyel Nánási Pál, vagyis a legismertebb fotós az országukban.
Okos dolgokat mondott, az elején mindenki körülállta. Aztán kezdett mindenki jobb hangulatba kerülni, a végére csak azok maradtak ott, akiket tényleg érdekel a fotózás. Hát engem inkább a többiek, meg a kaja érdekelt?
Nemsoká neki is eshettünk, addigra már senki nem volt szomjas
Én mindent megkóstoltam és annyira ízlettek, hogy azóta itthon is reprodukáltam mindet, nemsokára be is mutatom nektek. Csak így elõzetesnek, ezek voltak:
Sült céklás-borsós, lilakáposztás, gránátalmás saláta
Kuszkuszsaláta aszalt meggyel, zöldekkel és egy csomó finomsággal
Színes caprese saláta, labneh-hel, pisztáciával, sumach-kal
Cukkinispagetti korianderpesztóval, koktélparadicsommal
Sült céklás humusz
Vörös rizssaláta fodros kellel, aszalt barackkal és pisztáciával
Kimentem a tóhoz fotózni, gyönyörû volt, sajnos a kép elég homályos:
Ez az étterem volt kintrõl:
A buli után csak egy kis szaunához volt energiánk, aztán én szó szerint beájultam az ágyba
Másnap reggel lementem az edzõterembe egyet futni, ennyi minden után muszáj volt?
Egy kis pihi után ismét evés következett, olyan reggeli volt, hogy ismét el voltunk ájulva:
Sajtok, vaj, túró, joghurt,
mindenféle felvágott, szalámi, sonka, pástétom,
zöldségek, savanyúságok,
pácolt halak, caprese, saláták, öntetek
tej, kefír, ízesített tejtermékek,
bacon, bundás kenyér,
kolbász, virsli, sült paradicsom sajttal, túrós palacsinta,
kávé, tea, gyümölcslevek, turmixok,
mindenféle péksüti, köztük gluténmentes és paleo is, magok, müzli, aszalt gyümölcsök, lekvárok, méz, Nutella,
és személyes kedvencem, a tojásbüfé.
A reggelit pedig itt fogyasztottuk el:
Én utána visszamentem pihegni a szobámba, nagyon jól esett egy kis egyedüllét. Imádom a családom, tényleg, de néha kell egy kis kikapcs?
Délben visszaindultunk Varsóba, szerencsére úgy tûnt, hogy a sofõr kipihente magát, tök normálisan vezetett. A fõvárosban, kivételesen, ismét enni mentünk
Szerencsére itt a hideg elõétel választék volt nagy, komolyan, ez is alig ment már?
Ezután már csak pár sült csirkeszárnyat kaptunk és egy kis szelet sajttortát, de ezeket elfelejtettem lefotózni.
Még a reptéren vettem pár ajándékot a családnak, este hét körül pedig hazarepültünk.
Ez a két nap engem annyira feltöltött, hogy azt nem tudom elmondani. Jó volt a társaság, sokat nevettünk és rengeteg új dologgal ismerkedtem meg. Úgy tudom, lesz ennek még folytatása, nagyon várom