PĂĄrizsban nehéz igazĂĄn rosszat enni. A sarki brasserie-k Ăśntik magukbĂłl a jobbnĂĄl jobb boeuf bourgignonokat, csigĂĄkat, entrecote steakeket kacsazsĂ­rban sĂźlt krumplikkal. Mégis, kétnapos ott tartĂłzkodĂĄsom sorĂĄn sikerĂźlt a szervezĂľimnek olyan elképesztĂľ csĂşzli helyeket kivĂĄlasztaniuk vacsorĂĄra kétszer is, hogy ha nem mentem volna el a Pierre Gagnaire-be érkezésem elsĂľ estéjén, akkor biztos ĂźtĂśttem volna a fejem a falba hazafele. FĂşziĂłs tenyésztett lazac? Hagyjuk mĂĄr egymĂĄst, tényleg. De amikor ezt ettem egyik este, akkor mĂĄr annak biztos tudatĂĄban volt, hogy elĂľzĂľ nap elfogyasztottam életem egyik legjobb vacsorĂĄjĂĄt a vilĂĄg egyik legjobb hĂĄrom Michelin csillagos éttermében.

MielĂľtt kivĂĄlasztottam volna a Pierre Gagnaire-t, ĂľrĂźlt kĂśzvélemény kutatĂĄsba kezdtem online. Végignéztem az Ăśsszes blogot, ajĂĄnlĂłt, rangsort, ilyesmit. MiutĂĄn elkészĂ­tettem a mĂĄtrixomat a Chowhound, a Zagat, a Michelin, a FoodSnob, a Chuckeats, a Tripadvisor, a Facebook ajĂĄnlĂĄsok, VilĂĄgevĂľ, és szĂĄmos mĂĄs forrĂĄs segĂ­tségével, a gép egyértelmĂťen Pierre Gagnaire nevét dobta ki. Természetesen az én szubjektumom sem maradhatott ki a vĂĄlasztĂĄsbĂłl, ugyanis nem akartam nagyon tradĂ­cionĂĄlis franciĂĄt, ahol inkĂĄbb az alapanyag minĂľsége hatĂĄroz meg mindent (Astrance, Arpege) és nem akartam klasszikus, aranyozott, feszes, étkezési szentélyekbe sem menni (Taillevent, Savoy, Ledoyen). Gagnaire-t azért vĂĄlasztottam, mert minden kritikusa amolyan bohém mĂťvészként Ă­rta le, akit rendkĂ­vĂźl sokféle impulzus ért pĂĄlyafutĂĄsa sorĂĄn és ezekbĂľl inspirĂĄlt, helyenként akĂĄr kaotikusnak és vadnak tĂťnĂľ kombinĂĄciĂłkat ...

sponsored links