Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Pezsgõben sült eperlekvár
sponsored links
Rájöttem, hogy imádok lekvárt fõzni. Van abban valami különleges, amikor saját magad válogatod a gyümölcsöt, egyesével átnézed õket, megtisztítod és csak a legjava kerül bele egy lekvárba. A másik fontos dolog pedig, hogy pontosan tudod mik kerülnek bele. :) Egyfajta katartikus élményként élem meg a lekvárfõzést. Közben jókat eszegetek a friss gyümölcsbõl és élvezem a terjengõ illatokat. Tegnap is végig mosolyogva és gyönyörködve készítettem ezt az eperdzsemet. Annyira jó volt látni, ahogy a szép kis eprek lebegnek a víz felszínén az edényben amiben mostam õket... Aztán amikor tisztítás után szépen feldaraboltam õket a nagy gáztepsibe és egy nagy kupacba tömörülve várták, hogy megkapják az ízesítõ anyagokat... Gyönyörû színvilág, ízvilág és mesés illat... Hmm...
A recept a saját fejembõl pattant ki. Tavaly ugyebár készítettem vörösborban sült szilvalekvárt, aminek óriási sikere volt és hiába készítettem el kétszer is, szinte azonnal elfogyott az összes üveggel... Ez a recept adta az ihletet. Eperszezon lévén nyilvánvaló volt, hogy mibõl fõzök lekvárt... De én nem az vagyok, aki szimplán csak megfõz egy sima eperlekvárt... Na ne már. :) Fel kellett turbózni valamivel. Mi mással, mint pezsgõvel. Mégpedig száraz pezsgõvel, mert annak intenzívebb az íze. Mint tudjuk ez a két alkotóelem tökéletesen passzol egymáshoz és igazi ízorgiát okozva olvadnak el a szájban. Aztán került még a lekvárba vanília, fahéj, szegfûszeg és citromlé.
A recept:
3 kg megmosott és feldarabolt eper
3 dl száraz pezsgõ
20 dkg cukor
1 vaníliarúd kikapart belseje és a rúd is
Õrölt fahéj, szegfûszeg (ezekbõl csak kevés kell, nehogy keserû legyen!)
1 frissen facsart citrom leve
2 csomag 3:1 dzsemfix (vagy 2:1 is jó)
Az elkészítési módja ugyanaz, mint a vörösborban sült szilváé volt. Ezért ezt bemásolom, csak átírom eperre. :)
Az epret megmossuk, feldaraboljuk (bizony, finom gyümölcs falatkák lesznek a dzsemben...), darálni nem kell. Egy nagy gáztepsibe, vagy egy nagyobb laposabb jénai tálba halmozzuk. Rárakjuk az összes hozzávalót a dzsemfix kivételével. A vanília rudat kettévágjuk, a magokat kikaparjuk egy kés hátuljával és az eperre rakjuk a rúddal együtt. Ekkor jön az élvezetes rész. Kézzel nekiesünk és jól összeforgatjuk az egészet! 170 fokra elõmelegített sütõbe toljuk és 2 órán át sütjük. Én félidõben egyszer átforgattam egy fakanállal. A sütési idõ lejárta után rászórjuk a dzsemfixet, alaposan belekeverjük, majd visszatesszük a sütõbe újabb 5-10 percre. Kész. :) Alaposan kimosott és csírátlanított kis befõttes üvegekbe kanalazzuk. Az üvegeket fejjel lefelé fordítjuk pár percre és végül száraz dunsztba rakjuk. Ami nálam egy nagy mûanyag tálat jelent kibélelve egy jó vaskos pokróccal. :) Jól betakargatjuk és másnap már pakolhatjuk is a kamrapolcra.
Amikor a pezsgõ rá van öntve az eperre és felhabzik a fûszerekkel... Hát nem is tudom szavakkal leírni, hogy micsoda illatok terjengtek. Mennyei volt, szóval sokat falatoztam az eperbõl még sütés elõtt... Nem gyõztem magamba tunkolni egy nagykanál segítségével... Isteni. Egyébként a vörösboros szilvához képest növeltem az alkohol mennyiségét... :) Ott csak 2 dl-t használtam, de gondoltam nem árt neki az a 3 dl. Hát tényleg igazam volt. Gyönyörû piros lett a dzsem és tele van apró vanília magvakkal. Ízre, illatra tökéletes. Sütés közben azon gondolkodtam, hogy régen a nagymamám fél napig fõzte a lekvárokat és mindig olyan megterhelõnek tûnt, hogy szegény ott áll a fazék mellett egyfolytában és kevergeti... Aztán mindig egy jó sûrû, masszív lekvár lett a végeredmény. Nem rossz az sem, de én ezeket a könnyed lágy dzsemeket jobban szeretem! :) Na és ez a sütõben készítés nagyban megkönnyíti a lekvárfõzést. :)
Készítsétek el bátran, nagyon fincsi! :)
Nudleee