MostanĂĄban nem igazĂĄn nevezhetem magam egoblognak. Mondjuk eddig sem neveztem. De most mĂĄr aztĂĄn tényleg nem:). Pedig annyi minden motoszkĂĄl a fejemben, és a fejbenblogolĂĄst mĂĄr szinte tĂśkélyre fejlesztettem. Ezzel csak az a baj, hogy kerekednek, nĂśvekednek bennem a mondanivalĂłk. Szépen meg is fogalmazom Ăľket. VĂĄllat is veregetek magamnak, hogy ez jĂł Ăśtlet...ez Ă­gy jĂł lesz...mĂĄr csak be kéne jegyezni. AztĂĄn meg semmi. ElszĂĄll. TovatĂťnik. Érdektelenné vĂĄlik. NemvanezjĂłl Ă­gy.. Nagyon nem.

No de most csakazértis.

VasĂĄrnap keresztanyuka lettem. UnokaĂścsém keresztelĂľje volt és az elĂľzĂľ mondatom utĂĄn talĂĄn nem okozok meglepetést senkinek sem...de én lettem a keresztanya:). Viszont most nem is igazĂĄn errĂľl akarok Ă­rni. Mert ez egy jĂł dolog. Ami mérhetetlen boldogsĂĄggal tĂślt el, tehĂĄt nem kivĂĄnkozik ki belĂľlem. Nem nyomaszt. Nem kell tĂľle megszabadulnom. Maradjunk annyiban. Ezt inkĂĄbb megtartom magamnak:).

DE. Ami viszont kib*szottul frusztrĂĄl, hogy .... Na hol is kezdjem. Régi ismerĂľsĂśk temrészetes mĂłdon ...

Folytatás a blogon ... morzsoka.freeblog.hu/archives/2012/05...