EgyszerĂťen nem tudok rĂĄjĂśnni, hogyan mĂťkĂśdnek ezek a dolgok: nemrég, amikor Csincsilla bazsalikomos paradicsomsalĂĄtĂĄjĂĄt tette fel a blogra, szerette volna egy csokorba szedni a blogon talĂĄlhatĂł Ăśsszes paradicsomsalĂĄtĂĄt, BeĂĄét és az enyémeket is, de tĂľlem egyet sem talĂĄlt. Én is kerestem legalĂĄbb egy ĂłrĂĄn keresztĂźl, eredménytelenĂźl. AztĂĄn tegnap valahogy véletlenĂźl a blogszerkesztĂľben a bejegyzések cĂ­mszĂł helyett a piszkozatokra kattintottam. Nem tudom mi vezette a kezemet, a sors, egy Ăľrangyal, felelĂľs elvtĂĄrs, vagy ki szokta ezeket intézni, mindenesetre én azt sem tudtam, hogy van ilyen lehetĂľség, hogy piszkozatok, és elĂľszĂśr csak pislogtam, hogy hol vagyok, mik ezek, aztĂĄn végignéztem, és egy tavaly mĂĄjusi bejegyzés-kezdeményben ott volt az Ăśsszes addigi paradicsomsalĂĄta szépen Ăśsszeszedve. Úgy tĂťnik, egyszer mĂĄr megkaptam ezt a feladatot CsincsillĂĄtĂłl, csak elfelejtkeztem rĂłla... Akkor most csak neki, csak most csak itt :-) meg persze mindenki mĂĄsnak nagy szeretettel (mĂĄjus helyett novemberben):