Paradicsomról, káposztáról, szépasszonyokról (1)
sponsored links
- Ha már holmi szerelmi szálakat bogoznak itt az urak, hadd fûzzek hozzá én is valamit!- szólt hozzá a kisvendéglõ különtermének belsõ asztalánál eddig némán üldögélõ, meggyfacsibukos örgeúr - Annak idején, a törzsvendégek körében, mindig lázas találgatások zajlottak, mikor apránként kitudódott, kiket is hívott meg a szépasszony a szokásos havi egyszeri "családias" vacsorára. Ez a nevezetes összejövetel általában minden hónap harmadik péntekjére volt kitûzve. Cifra betûs, merített papiros meghívót nem kapott rá soha senki. De minden férfinak felgyorsult a lélegzete, a szívverése, mikor Rozál asszony egy pillanatra megállt az asztalánál és kacéran a szemébe nézve ennyit mondott: - Ugye, elvárhatom a pénteki szerény kis vacsoránkra? Lakomára ne számítson, csak valami egyszerû, házias ételt fõzök és megkóstolhatja az uram új borát...
Az ilyen meghívást aztán az illetõ úriember királyi kitüntetésként hordozta a szívében, pedig még ki se tûzhette a kabátjára. Hamar el is terjedt a híre a dolognak és azok a bizonyos találgatások mindig új erõre kaptak. Vajon miért hívták meg X-et, mikor Y-t meg nem? Rangnak, vagyonnak nem lehetett ebben szerepe, az minden alkalommal kiderült, mikor valaki végigpillantott a nevezetes pénteki asztaltársaság résztvevõinek során. A titok keltette kíváncsiság hónapokon át borzolta a kedélyeket. Mígnem egyszer egy bolondos, ifjú zsurnaliszta egyszer vett egy mély lélegzetet és a szakmájából ráragadt pimaszságot latba vetve nekiszegezte a kérdést Rozál asszonynak:
- Minek alapján válogat?
A helyiségben megállt a levegõ. Mi lesz ebbõl?
Ám Rozál a tolakodó kérdés hallatán csengõ hangon felkacagott és csak ennyit mondott:
- Hát aszerint, szerkesztõ uram, hogy ki mennyi ...
Az ilyen meghívást aztán az illetõ úriember királyi kitüntetésként hordozta a szívében, pedig még ki se tûzhette a kabátjára. Hamar el is terjedt a híre a dolognak és azok a bizonyos találgatások mindig új erõre kaptak. Vajon miért hívták meg X-et, mikor Y-t meg nem? Rangnak, vagyonnak nem lehetett ebben szerepe, az minden alkalommal kiderült, mikor valaki végigpillantott a nevezetes pénteki asztaltársaság résztvevõinek során. A titok keltette kíváncsiság hónapokon át borzolta a kedélyeket. Mígnem egyszer egy bolondos, ifjú zsurnaliszta egyszer vett egy mély lélegzetet és a szakmájából ráragadt pimaszságot latba vetve nekiszegezte a kérdést Rozál asszonynak:
- Minek alapján válogat?
A helyiségben megállt a levegõ. Mi lesz ebbõl?
Ám Rozál a tolakodó kérdés hallatán csengõ hangon felkacagott és csak ennyit mondott:
- Hát aszerint, szerkesztõ uram, hogy ki mennyi ...