A klasszikus.  

Vagy mégsem?  Picit mĂĄsképpen készĂ­tem mint ÉdesanyĂĄm az biztos. A rĂĄntĂĄst elhagytam, mint sok fĂľzelékbĂľl, de az élvezetén ez mit sem vĂĄltoztat.

KuktĂĄban fĂľzĂśm mint nagyon sok mindent, hisz van és magamnak sem vagyok ellensége.

TĂśredék idĂľ alatt elkészĂźl, a vitamin tartalma kevésbé roncsolĂłdik és a Ă­zek sokkal teltebbek.

 Kevés "konyhai eszkĂśz" vĂĄgyam egyike volt ez a modern kukta, s mondhatom azĂłta tĂśbb idĂľm marad mĂĄsra.

 Egy pici kĂĄposztĂĄm volt,  ÉdesapĂĄmnak készĂ­tettem ( vĂĄgyakoztunk is rĂĄ rendesen ),

aki hol eszik, hol nem, hol jĂł étvĂĄggyal, hol nem.

Az étkezés elĂľtt mindig imĂĄdkozik, utĂĄna mindig hĂĄlĂĄt ad  és nekem sem felejti el megkĂśszĂśnni...

Egyet nem szokott, nem szokta dicsérgetni az ételt.  

HĂĄt mindannyian igen csak elcsodĂĄlkoztunk, hogy délutĂĄn tĂśbbszĂśr is emlegette, mennyire finom volt, mennyire Ă­zlett ez a paradicsomos kĂĄposzta.

( Amikor elĂľzĂľleg készĂ­tettem, nem ette meg, de most reggel megĂ­gérte, hogy megkĂłstolja. )

Így Ă­rta be magĂĄt a paradicsomos kĂĄposzta az utĂłkornak ajĂĄnlott receptek kĂśzé.

HozzĂĄvalĂłk

kb. 0,5 kg kĂĄposzta

3 ek olaj

1 fej lilahagyma

1 (nagy) gerezd fokhagyma ...