A kamrĂĄnk alapjĂĄn igazi lekvĂĄrnagyhatalom vagyunk, persze kicsiben. Az egyik polc (nyilvĂĄn nem szemmagassĂĄgban, hogy a kĂ­sértés kisebb legyen) tetemes részén csak lekvĂĄr ĂźldĂśgél, sĂĄrgabarack, Ăľszibarack, eper, narancs, hecsedli, meggy-mĂĄlna, hogy a legfontosabbakat emlĂ­tsem, a legkĂźlĂśnbĂśzĂľbb nagysĂĄgĂş és formĂĄjĂş Ăźvegekben. NyĂ­lik az ajtĂł, lesz fény, fej kicsit lejjebb hajlik, rĂśvid vagy hosszĂş szemle, hogy most akkor balra nyĂşljak, hĂĄtra, figyeljek az évjĂĄratra, vagy inkĂĄbb ĂśsztĂśnĂśsen emeljem le a legĂşjabbat, mert most éppen arra vĂĄgyom a legerĂľsebben. MielĂľtt arra gondolnĂĄnak, gyorsan cĂĄfolok, nem, a lekvĂĄrokért nem én vagyok a felelĂľs, a legnagyobb részét ÉvĂĄtĂłl kapjuk, barack pedig PannitĂłl is érkezik, szĂłval Frau Paprika fogyaszt, de nem igen fĂľz. LekvĂĄrt. 

Az én gyerekkorom megdĂśnthetetlen elsĂľ helyezettje a sĂĄrgabarack, leginkĂĄbb frissen sĂźlt fĂĄnkkal, a konyhaasztalnĂĄl kuporogva, néha leégĂľ szĂĄjpadlĂĄssal. Mi azért nem voltunk igazĂĄn nagy lekvĂĄrfogyasztĂłk, de erre csak akkor jĂśttem rĂĄ, amikor megismertem Herr PaprikĂĄt, és az igazi lekvĂĄrszenvedélyt. Kapcsolatunk elején, mĂĄr belekĂłstolva a kĂśzĂśs reggelekbe, sok mĂĄig hatĂł felfedezést tettem. TeĂĄt nem iszunk cukorral, elĂľtte viszont iszunk kĂĄvét, és persze utĂĄna is, reggelizĂźnk, nem csak ...

sponsored links