Panírozni márpedig jó?!

2011-07-24

sponsored links


Ha majd nagy leszek, rántott hús csak ünnepnapokkor kerül majd az asztalra, mert gyûlölök panírozni, még a mosogatásnál is jobban utálom. Valahogy mindig félresikerül. Egyrészt nagyon maszatos munka, másrészt képtelen vagyok normálisan kisütni, mert vagy nem sül át, vagy túlsül, vagy megég az egyik fele, vagy...sorolhatnám. Az viszont igaz, hogy enni nagyon szeretem. Szóval nagy levegõt vettem, és párom azt mondta, segít, szóval tegnap panírozós napot tartottunk, és be kell valljam, nagyon élveztem. Egyrészt azért, mert én készítettem a krumplipürét (sós, hámozott-kockázott fõtt burgonya margarinnal és tejjel érzés szerint összetörve) és a tartárt, az igazit a tojássárgájától indulva (bele lassan csorgatott olaj, kikeverve, mustárral, sóval, borssal, cukorral, citromlével ízesítve, tejföllel bekeverve - nagyon finom lett, bár párom szerint nem volt tartár íze, nem volt az a menzás cucc, amit azt hiszem, dicséretnek veszek), másrészt mert a panírozás részbõl simán kimaradtam, csak annyi volt a dolgom, hogy kisüssem a párom által bebundázott cuccokat. Félvega nap volt, a végeredmény egy 5 fõs családnak simán elég lett volna egy étkezésre, de én nagyon jól ...

Folytats a blogon ... mivanlina.blogspot.com/2011/07/paniro...

sponsored links

Keres?s