Palócleves, avagy
sponsored links
egy újszülöttnek minden vicc új. Ez a leves pedig ilyentájt nagy kedvenc mifelénk. Aki nem ismeri, próbálja ki, aki ismeri, elevenítse fel, nem bánja meg. A bejegyzés 2008 õszérõl való.
Szombaton úgy tört rám a palócleves utáni olthatatlan vágy, hogy nem volt kétséges: képtelen leszek ellenállni. Annak ellenére hagyom magam legyûrni a palócleves által, hogy a férjem szemmel láthatóan húzta az orrát a szó elhangzásakor (mint késõbb kiderült, nem pontosan definiálta magában a palócleves mibenlétét), az szintén kétségtelen volt, hogy a fiam nem eszik belõle (elvégre ZÖLDBAB van benne, családunk õsi ellensége férfi ágon), és az is valószínûsíthetõ volt, hogy a hétvégén hazalátogató lányom se fog repesni az örömtõl. Mindegy, néha igen önzõ tudok lenni, ez történt most is: elhatároztam, hogy márpedig palócleves lesz, nem nyitok vitát. És milyen jó jól tettem, a férjem ugyanis ...