A recept a KifĂľztĂźk januĂĄri szĂĄmĂĄban jelent meg.

Mindig is szerettem a pizzĂĄt. Nem....ez nem igaz. Mindig is szerettem a pizza gondolatĂĄt. Maga az Ăśtlet, az elgondolĂĄs, a hangulata tetszett mindig nagyon: kézzel enni egy szelet frissen sĂźlt pizzĂĄt, amin nyĂşlik a sajt és papĂ­rvékony a tésztĂĄja, kĂśzben inni egy pohĂĄr vĂśrĂśset és beszélgetni. LeginkĂĄbb ez a kép maradt meg nekem a paleo elĂľtti pizza evésekrĂľl. A legjobb pizzĂĄt OlaszorszĂĄgban ettem (természetesen): elĂľttĂźnk nyĂşjtottĂĄk ki és sĂźtĂśtték meg a tésztĂĄt, mi pedig a verandĂĄn Ăźlve, 1-1 pohĂĄr vĂśrĂśs tĂĄrsasĂĄgĂĄban fogyasztottuk boldogan a fĂźlledt nyĂĄri estében.

Persze nekem a pizza evésnek mindig elrontotta a hangulatĂĄt az, hogy mĂĄr egy egészen vékonyka szelettĂľl is mindig ĂłrĂĄkra kĂľ nĂľtt a hasamban. LegalĂĄbbis Ă­gy éreztem. Most mĂĄr értem, miért.

EttĂľl fĂźggetlenĂźl a pizzĂĄrĂłl nem kell lemondani. LegalĂĄbbis most mĂĄr Ă­gy vélem.

Nem mindig voltam ilyen optimista. Tavaly, mikor Edinburgh utcĂĄit jĂĄrva betértĂźnk egy olasz étterembe, ahol glutén-mentes pizzĂĄt Ă­gértek, szĂł szerint a sĂ­rĂĄs kerĂźlgetett, mikor beleharaptam a kemény, szĂĄraz, szĂĄjpadlĂĄsomat sértĂľ glutén-mentes ...